Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

ki a forradalomnak ellene volt, hisz kimondá nyomorult elvét: „malo quietam servitutem, quam turbulentam libertatém"*. Egybehiva a tisztikart, a mondott határozványról értesítve, miután a nervus rerum gerendarum** hiányzik, igyekezett eloszlásra birni a nemzetőrséget. Hihető ez fogás akart lenni az aristocratáktól, hogy a népmozgalom lehangoltassék, jól tudvák, ha a tisztek eloszlanak, a népnek szét kell bomlani. Már majd reá üté a dobot az eloszlási határozatra Hfochreiter] elnök ur, midőn szót kerék, melly megadatván, a föispányi level cáfolatába ereszkedem, emlékeztetem kötelesség telyesitésre s hanyagsága vagy akaratlansága miatti azon felelősségre, melly a magyar kormány s haza részéről [felelőség]* őt terhelendi. Hisz ha egy millió pengő / áldoztatott a Dráva őrizé- [51] tére, midőn Jellasich bandája még csak képzelt rém vala, mennyivel szükségesb jelenleg a csekély öszveg, midőn a horvát rablók éjjelenként is betörnek, békés lakosok vagyonuk s személyük veszélyeztetésével. De titkos politika is rejlhet itt, mellyet a magas aristokratáktól függő főispány erélytelensége alatt lappangani sejtek. Ha őa hon elleneinek gyáva eszköze, mondjon le a magas állásról, honának több hasznot teend, s nagyobb egyéni becsületére válik. Egyébbként, hogy azt ne gondolja, miszerint itt aristocraticus szellemű fiatalság áll a nép élén, én magamból indulva ki, nyilvánítom, miként a fegyvert letenni, annál kevésbé a válságos percekben szétoszlani nem fogunk. Mi ezáltal már nép emberei bizalmunkat nem kockáztatjuk, mi megyénkben hazánkat elvből, becsületből, nem a csekély dijtól szóigáljuk. Mi arra szorulva nem vagyunk, a nép által, melly tarisznyából él, magunkat szégyenítem nem akarjuk. Feltéve tehát vitéz tiszttársaim, miként mindnyájatok hazafi elvét fejezem ki, főispán Kormánybiztos urnák ez értelmű választ adatni az öszves tisztikar nevében indítványt teszek. — Éljen harsogván, elfogadtatott, a válasz feltevése reám bízatott. Lehet képzelni, hogy főispán urnák injére nem igen volt. Mi pedig vigan menénk még az éjszaka a rablók elé, a Dráván átkergetve, a lakosoknak nyugalmat biztositánk. (M.P. barátom erre tevé az élces jellemzésemet: ollyan vagy, mint nemes növény, aki idegen földben sorvad, saját szülőhelyén tenyészik - Somogy és Biharra levén célzása.) Gfáspár] öcsém sem maradt hátra, valahányszor az aristocraták rosz akaratuk, ingatagságuk vagy gyávaságukkal találkozott. A véletlen enyimhez hasonló fellépésre nyujta neki alkalmat, azon külömbséggel, hogy neki nem föispányi, de több megyéből Réesén Ijnkey] A. kastélyában egybegyűlt aristocrata cluppal s tekintélyei gyűlt meg baja — vagy megfordítva ezeknek ő vele. Az eset ez vala: hivatalos dologban S[omogy]ból Zalába kelletvén utaznia, miután hallá a Zalai nemzetőri gyűlés hirét, mint a határozvány felöl érdekelt, jelen lenni kivánt. / Éppen midőn a tanácskozmányba belépett, az aristocrata madadurok csaknem álta- [52] lános többséggel Ferdinánd királynak Olmuczból irt amaz ismeretes manifestuma következtében, melly által minden alattvalói, kik a fegyvert le nem teszik, rebelliseknek fognak nyilvánítatni, azon határozatra látszottak hajlandók lenni, hogy az ugy nevezett törvényes terrénumot megtartandók, s a rebellis nevezetet kikerülendők, a fegyvert letegyék, s lakaikban magokat mint hü alattvalók csendesen viseljék, okul felhozva, miként Jelasichnak hasonló rendelet adatott ki, mint a Királyi manifestumból kiviláglik, már pedig, mondák, a fejdelmi szó szent. Ezek hallatára G. öcsém, termetére nézve kis ember, emelkedettebb helyen állást foglalva illy formán szóllalt fel: „Uraim! Önök tanácskozásának hirét halva, örömmel sietek abban részt venni, azon gondolatban levén, hogy a hon s szabadság megmentése tárgyában, kellő legcélszerűbb intézkedésben, ha csekély körömnél fogva tényező nem lehetek is, de erőmhez képest hozzá járulni, segédkezeket nyújtani szerencsém leend. S ime! Halva önök nyilatkozatát, hazámért s nemzetemért, s megyém javaért égő keblem lázas fáj* Inkább akarom a nyugalmas szolgaságot, mint a zűrzavaros szabadságot. ** A dolgok fő mozgató ereje, ti. a pénz.