Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

dalomba merül, önök szándokába mindent találva fel, csak tiszta hazafiságot nem. Önöket halva csudálkozás lep meg, s alig tudom magam visszatartani, hogy a tárgy fontosságához illő sértéstől óvakodjam. Megengedjenek önök, előttem akar a logikát, akar a történeti tapasztalást vegyem támaszul, okoskodásukat hamisoknak, szándokukat vagy hazafiatlan érzelmüeknek vagy tapasztalatlanoknak s könnyelműeknek kell nyilvánítanom. Önök azt állítják, hogy őfelsége, kegyelmes királyuk rebelliseknek nevezi — hát mit irtóznak e névtől, nem érdem e ez az igaz ügy védelmében, s nem gyalázat e behunyt szemmel nézni minden jog tapodást a józan értelmű s hazafi érzelmű nemzet jobbjai előtt? Törvényes terrénumot is [53] emlegetni hallék. Van e annak helye ott, hol a bizalom / láncait uralkodó s nemzet közt felyülröl kezdek megszakitni? Nézte azt Jellasich, midőn rabló csordáival megyénk földét, honunk határát szentségielenül tapodni merészelte? Én itt mint megtámadott, igaz ügyében megtámadott hon ügyében, nem tartozom, nem akarom a törvényes terrénum szerepét játszani, de az ellenség ellen előttem egyesek tűzhelyök s a közjó ótalmazása áll. Azt hiszik önök, hogy a manifestum kezeskedik a béke azon utoni helyreállításáról, hogy J[elasits]nak is hasonló rendelet adatván ki, ő fegyvert letenni fogja. Ha hiszik, vagy roszakarat vagy tapasztalanság sugalhatja ezt. Rosz akarat, mert egy jogtalanul megtámadott nemzet kezéből ki akarni csikarni a fegyvert törvényes terrénum ürügye alatt, hogy gyilkoltathassák, több mint gyilkosság. Hinni azt, hogy az Osztrák ház itt nem Elleneink kezére dolgozik, gondolva: e jámborok le teszik - megbízottam titkos utasításnál fogva a fegyvertelen gyávákkal végrehajtandja akaratomat — hinni mondom, hogy itt nem cselszövés szerepel: vastag tudatlanságra mutat. Hazám fiatalsága, mellyböl a hazaszeretet érzete nem aludt ki (éljen), ugy hiszem, nem fogja a haza előtt magát igy meggyalázni olly határozatbani egyezésével s a történelem előtt bélyegezni (helyes), hogy e veszélyek percében kardját hüvelyébe rejtve, megyéjét feldulatni, hónát elárultatni (hó, ez még is sok), igen! elárultatni engedje. Én a fegyver letétel ellen utolsó csepp vérig, keblem vég lihegéseig harcolok." Az aristocraták részéről lehangolt arckifejezés, a fiatalság s jobb érzelműek részéről helyeslő nyilatkozatok [emelkedvén]* — Nem tesszük le, harcolni fogunk! — szavakban törvén ki, a fegyverletételi elv megbukott, s a betört Nugent serge NKanizsánáli [serege]* megtámadtatása határozatba ment... Ez őszi időben hives éjszakák jártak, s e csatát megelőző napon, mintha az ég is siratta volna honunk helyzetét, olly nagy eső volt, hogy kül s belső ruhánk facsaró vizből állott. Inkey I. uri kényelmü vendégszeretetét nélkülözni kénytelenitetvén, az Iharos Berényi palota helyett egy Kanizsától fél órányira fekvő csárdára szorultunk, s a fogadós háza a nemzetőri [54] atyafiak ' által besároztalván, miután künn [lenni mindnyájan]* hivatalos szolgálatunk nem parancsolá a záporban, mint legtisztább, tisztálatt helyül az istállót választók, holott a házi lovak közt buza szalmán R.G. iíju gróf társaságában napi fáiadlság után mezben lepihenvén, olly édes nyugalmi élvbe részesültünk, minő kényelem párnáján soha nem virul, az ifjú gróf is azzal dicsekvék, hogy ruganyos divánokon sem aludt igy soha. Másnap e tájoni erdő szélén foglalók embereimmel állomást, az indulási parancsot várva. Az ágyú a Városban megszólalván, embereim nyugtalan harcvágyra gerjedtek. Nekem is nehezen esett a parancs késedelme, annál inkább, mert a távoli füst s fegyver zörejből láthatók, miként ott már tettre került a dolog. Azzal mulatók addig is magunkat, hogy az ágyuszóra megfélemletl zalai volt nemes futó atyafiakat elfogatám, fegyvereiket elszedelém. Mint álliták Királyi P. emberei, ki maga elsó' eléblábolt. Nem képzeli azt, ki soha csata előtt nem állott, mi édes érzet lepi meg a kebelt, mielőtt hona szent ügyeért harcra indul! - Ezt zsoldosok nem érezhetik. - Én, bár a sors sok veszélye-