Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Ezeket záradékul előre bocsájtva folytassuk utunkat. Biharba átköltözém, az Öreg ur kimutatá földeimet, melly nem csak az ígéretnek megfelelő nem volt, sőt ha mennyiségre nem is, értékre csekélyebb volt elhagyott sajátomnál, mert azt az év 4 részeiben, háromban állandó viz födte. Lehet képzelni milly érzést költött fel bennem e csalódás, hát még azon bánás mód, melly ugyan szelid szavak köntöse alatt a szerződésileg átadott kezelhetést nem csak ugy megszoritá, hogy annak még usu fructuariusa* is alig lehettem, sőt a család több javai felügyelete, mit is mondék, ez jó lett volna, de cselédekrei felvigyázás kiköttetvén, készen vala részemre a szép ispányí állomás! Hozzá járult István sógor azon igazság szeretete, minden forint neki, bár tízszerte gazdagabban volt, Atyja s nagybátyjai aristocrat előítéletüknél fog vala hagyományozva. Nem pirult az 50 anyabirka közt, mellyeket nővére számára jelöltetett, ollyakat küldeni, mellyeknek öszvesen 100 foguk nem volt. Sokat gondolkoztam, hogy itt hagyjam e mindenestül? De a becsület, mellyet a világ előtt örzeni szent kötelességem vala, lerombolt jövőm szülő földemen, mert ugyan ki nem tartott volna vizeszünek ? S egy jó lelkész Filorás K., — főleg utóbb leérkezett nőm, arra vettek, hogy a különös természetű öregnek e gyengéjét újra alapítandó családom érdeke tekintetéből tűrjem el. Igy történt. [Változó szerencsével]* Folytatván a gazdaságot, sirva kelle / néz- [37J nem, hogy e buja termésű földön, ha már szorgalmamat az ég szép áldással biztatta is, neki jővén az ugy nevezett „zöld árviz", minden gyümölcsét iparomnak elseprette; ig}' vett el egyszer 60 köblös földön már egy hétre aratható búzámat, egyébb elemi, tolvajlási káraimat ide nem számitva. Egyszer a lelkésznél levén, éppen a visitatióra jött egyházi egyénekkel összejővén, kiknek élén [közt]* vala mostani Superintendens fő tisztelteletü Balogh Péter ur, szavaimból [értve]* következtetve hivatalra képességemet, kérdezett: ha nem volna e kedvem megyei hivatalt vállalni, mert ő Bihar megye uj administratorával Tisza Lajos nagyságával bizalmas lábon levén, ez uton lépést tenni az éppen küszöbön álló tisztvátáskor el nem mulasztand. Én, megköszönve szives gondoskodását, azt egész bizalommal mint ismeretlen reá bizám. E lépésnek annyi sikere lett, hog}' a nemesség s vactiói előtt ismeretlen levén, tiszteletbeli jegyzőnek neveztetem. Pár év [múlva]* alatt családi örömmel vigasztalt meg az ég Szilárka leánykám születvén. Ezt követé utóbb másik Izabella, később két remény dus fiu, Gyula és Emil, kiknek jelen igénytelen művemet szentelem. Megyei életem kellemetlenségéről eleinte okom panaszt emelni nem lehetett, mindenki iránt egyforma szivélyességgel viseltetvén, ugy hiszem ellenem sem lehete másnak kifogása. Tudtam, hogy az országgyűlésről ismert hires Beöthynek, ki kevéssel ezelőtt választaték 1 -só' alispányá, itt legnépszerűbb, s neki legerősebb pártja van, az ugy nevezett hazali párt, mellyel esmerkedni első teendőmnek tartam, de mielőtt a sikra kilépendő valék, mind a Tisza, mind B[eö]thy pártot mérlegbe vetve, ugy találám, miként egyik sem ollyan, hogy elvileg gondolkozásomnak megfelelhessen — a mennyiben az egyik a kormány érdekébeni szolgai füg/gést, [38] az utóbbi szinte Dictatori hatalom [parancs]*szózat modorában pártja emelése érdekében nem vak engedelmességét, söt személyes gyűlöletet minden ellen párt s véleményüek ellenében követelt. Jelen sorok írójának megvoltak alapítva elveim, utalhatok első politikai pályámra, mellyek szerént minden jót s szépei milliók boldogulásáért égő kebellel karolék fel, nemzetem egykori felvirágoztatása a napi imám tárgyát képezé, ugy mindazáltal, hogy a méltányos jog és igazság tekintetéből az ellenvéleményüek ellenébeni türelemmel viseltetni jónak látám. Ez az mi a Kis urnák (Beöthy) nem tetszett, első beszédemre már azt jegyezvén meg: „a dologhoz szóll e fiatal ember, de kár, hogy kíméli T[isza] személyét." Nem akarok e hamvaiban is tisztelt valódi országos hazafi érdemeiből levonni, élte utó szomorú szereplése * Haszonélvezője