Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

tárgyává aljasitsa? Hajthatlan volt, mind addig, mig K-dy, egy tisztes ősz, véleményemre álva, mint elhunyt férje régi barátja, [nem capacitálta]* a nehézséget befolyásánál fogva el nem háritá. Nina oltárhoz öltözködve a mellék szobába ezt halva, pamlagra rogyott. Én, ki a regény olvasásban járatlan nem valék, jól tudtam, hogy alig van szerelem, sőt bármelly nagyszerű vállalat, melly akadály, sőt néha áldozattal ne lett volna összekötve, de hogy a világ jó véleményére, ha engem nem kiméle is, leánya becsülete érdekében anja s egy fő rangú nő olly keveset adjon, álmodni sem tudám. Holott lehet vala tapasztalnom, hogy a gazdagok, kiknek a sors árnyoldalával esmerkedni kevés közük volt, kincseiket elégnek hiszik arra, hogy a nagy Közönség Ítélete alól kibújva, annak magukat fölibe emeljék. Ha ezt az előtt teszi, mint a szomorú következés mutatja, érte csak hálával tartoztam volna, - de illy alkalmat használni fel valaki kissebbitésére, mindenesetre könyelmü játék volt. A vihar elhárulván, az egész vendég csoport az egyházba kíséretül készen állott, a bérkocsisok határaikkal elő dörögvén, kiki elfoglalá helyét. A hó pelyhek hulladozni kezdtek. Rosz előjel! A sors itt sem kiméle játékát velem űzni ... Minthogy a batár belsejében ülve, a nőknek elsőséget adni kelle kiszállásra, a gondatlan bérkocsis a templom ajtajától — kiszállásomat ketrecéből be nem várva tova hajtott, s engem mintegy elragadott. Hasztalan verdesem üvegablakát, mig azt kardommal ki nem törém, s az üveg köre esése általi zörgés figyelmesé nem tette, velem az egyházhoz vissza nem hajtott — s [már]* a városház piacán levő nagy egyháztól már a Váczi utszaig haladt velem sebesen, midőn kiábrándulva visszatért. Ezen szélesség pedig hihetőleg azon nyerészkedésből történt, hogy az idő alatt is, mig a szokásos szertartás bevégződik, egy pár forintot kereshessen, vagy a garatra áldomását felöntse. Kiséreti násznépem a templomba az oltár körül levén, külömböző gondola/tokra jött - az esketést megelőzött pillanatok kellemetlenségei, nem ok nélkül, azon képzeletre hozhaták, hogy a vőlegény önkényt, s tán örökre késik. Csalódott - megjelentem - arám arca, kinek helyzete legsajnosabb lön, örömre gyúlt — s midőn az ünnepély befejeztével a bérkocsissal történt kalandomat lebeszélem, mindenki ajka derült mosolyra, vig kedélyre változott! Ez esetre még másnap is kacagánk, a kitört előablak árát tőlem kifizettetni két bérkocsis követelvén. Végrehajtatván a mennyegzői ünnepély 839-diki november 20-án, (h.j.e.)* egy napot még arám családja körében Pesten tölténk - harmadnapra az öreg Károly ur s Bicskey Lajos testvér sógor kíséretében haza, szülőföldemre utazandók, elindulánk. Az idő, mint illy nedves, őszi időben lenni szokott többnyire borongós, s igy nem igen kellemetes volt. Midőn azomban néha a fellegek eloszlanak, arám, kisérő családa, mint mindazok előtt, kik még a Duna túlsó részét hazánknak legelsőbb láták, elkezdve az ős Buda várán alóli bércektől lefelé, minden tér s ezt felváltó hegy s völgy ujabb ujabb érdekű látványt, kellemes kilátást nyújtott. Elsőuti ebédünket M[arton]vásárhelyi fogadóban költvén el, alig keltünk fel az asztal mellől, az itteni Gr. Brunszvik féle ószerü, de imposant stylre épített kastély szemlélésére sieténk - mellyet mindenfelől kies kert környeze, melly regényes angol Ízlésre rendezett parkokból, gazdászati csinos major malomból, s egyébb szépségekből állott - én s karomon volt fiatal nőm [oldala mellett]* a szép festett híddal ellátott tavat nézdelénk egész elragadtatással, mellyben egy pár hattyú a tó közepén emelkedett sziget felé úszkált - pompásabbat képzelni alig lehet, hol a hasznos a széppel karöltve, ennyi élvezetet / nyújtson az emberi szem és kebelnek. Innét Fehér megye több falvain haladva utunk keresztül szép látvány volt Nyék vidéke s S[árközy] K[ázmér] megyei alispány ország ut mellett ízléstelyes kisszerű kastélya - majd több uri épületek, mellyekből az uri rend jólléte önkénytelen mosolygott. Ki * Hic jacet est. — A fent említett; lásd fentebb.