Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

a folyósón állt, s mint ő vala első tárgya figyelmemnek, ugy ő vala első, ki élőmbe nyilt örömmel sietett. Varsány, Szónokhoz a Tiszán alól 1 kis mérföld távolságra, mondhatni Alföld kezdetén, szép rónaságon fekszik, termékeny földe a természet áldásával bővelkedik, kiterjedésre is 5-6 ezer holdat foglalván magában, Szónok - Várkony, söt több oldalról, a déli oldalt kivéve a Tiszától környezve, egy a legkedvesb falusi lakok közzül. Majd kocsizánk, majd a Tiszán ladikázánk, majd több vendégekkel sétálánk a rét virágokkal himzett téréin halgatva a juhfnyáj]* és gulya kolompjait, mellyek térségen / milly költőileg hangoznak vissza, [a térségen]* csak az |23j tudja, ki a szép természetnek barátja s érezni tud. Bámulatomat, mint Dunántúli embernek mi sem voná magára annyira, mint a „déli báb", mellyröl geniális Petőfynk olly szépen ir. Kocsisomat az alföldi cselédek neki biztaták, hogy fürössze ott lovait, egy darabig gondolkozott, azután intésemre, bár csizmáját is lehuzá, vissza maradt. Lehet e csudálni s ollyan egyszerű embertől, ki ilyesmiről mit sem hallott? Nem ugy látszik e a rona szinén, mint valami lebegő viz? - Megjárta volna szegény ember, ha valahogy utána vetve magát, kergeti mint álom képét szokta képzelődésünk. Pár heti múlatás vég napja előtt, miután Nina szavát és szivét birtam, s elteltek az egész életemben legboldogabb percei ifjúságomnak, Anja előtt nyilatkozók, hogy ó'tet szerelem, boldogitni s általa boldogitatni legforróbb vágyam, de egyutlal mint leányának, Ugy neki bevallám, miszerént én terjedt birtokkal, nagy kényelemmel nem [hízeleg]* kecsegtethetem, - hogy többen levén testvérek, annyim jut, hogy iparkodásom után megélhetek - s igy ha magas vágyak vágynak kitűzve nagyságtok előtt, ugy én szerényen visszavonulni vagyok kénytelen, de kifejezem egyúttal magam nézetét - mit mais hiszek, hogy gazdagság sors szép ajándoka, de nem teszi kizárólag boldoggá az életet. Elejbe adám, hogy én hivatalban sem vagyok, de egy tanulmányit alaposan bevégzett 24 éves ifjúnak, ugy hiszem, erkölcsi jó magaviselete hozzá járulván, igénye lehet reményleni, hogy hazájának [ez uton is]* hasznos szolgálatot teend. — Szavaim őszintesége s élettapasztalást tanúsított nyilatkozatom, ugy látszott, megnyeré a tisztelt anya hajlamát - mindenesetre [helyesen]* válaszolt. Elmondá, vajha / megtartotta |24| volna! - hogy ő bennem szinte nem néz vagyont, hisz az ő leánya sem fog szűkölködni az élet fő kellékei nélkül, s ha irántam szive hajlandó, ő ellenezni nem fogja. Kérdé eztán, minő tulajdon az, mit leányában megszerettem? Jó szive, jó lelke az, felelek, mit imádok, s kellemei, mellyek iránt szerelmi érzettel vonzódom. Hisz ön jó szivének tanuja kevésbé lehene — megjegyzé újólag. — Gondolja nagysád a jó és nemes tettek a világ előtt elzárva maradnak? - Korántsem; volt alkalmam Nina kisasszony jó szivének hirét hallani legközelebbi nyáron, midőn a szegény felföldi népnek éhnyomorát enyhítni, rongyait kiujitni, sok szerencsétlenek könyüit letörleni kegyeskedett. Ennek már ellene nem mondhatván, mert tény volt, ki hitte volna még ekkor az eztán bekövetkezendettekel? Azon kérést intézem még hozzá, miszerént messze távolban lakásom miatt legjobb s ohajtottabb akarat mellett sem jöhetvén tiszteletére az uri családnak mindenkor midőn vágynék, legyen kegyes a határidől lehető legrövidebb határidőre tűzni ki, azon esetre, ha az ég rendelése szerént legszebb vágyamnak létesülnie lehet és kell. Ugy lön. Minthogy István, Nina fivére ekkor külföldön utazott, ha jól emlékszem megérkezésére, István napjára vagyis Augustus 20-ára határzák az eljegyzési ünnepélyt. Az én s Nina szive örömben repdesett! Igy kedvezvén a sors, ugy tekintek magunkat leendő mátkámmal, mint a föld legboldogabb lényeit — hogy is ne ? Van e boldogabb perce az emberi létnek, mint a fiatal kor azon rózsa szaka, melly kitűzött legkedvesb céljához közel emelve, egy szép jövőnek néz elébe - bár felmerülnek néha a bokros örömek közt is éltünkben elő fordulni szokott baleset üröm