Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

[25] csöpjei ? De halvány kép ez, melly a jelen boldogító öröm csillári közt eltűnik. / Lehet e szebb pillanat, mint a szerelem viszont boldogitás öntudatában - viszont szerelemtől [által]* dobogó érzése? Ha van meny a földön, mellyet isteni kéz ember számára alkotott, ez bizonnyal azon pont, ezentúl emberi boldogság nem létezik, — nem, mint az, melly ifjú kebelt szerelmes kedvese elnyerése reményével ártatlan kéjben ringatva kecsegtet. Minél közelebb állék csaknem reményem feletti célomhoz, annál boldogabbnak kelle keblemet érzenem — mondjon bármit a konok világ vagy önző rágalom, melly talán anyagi érdekűnek tartá lépésemet. E percben is, midőn boldogságom egéből lehulva, a nyomor és szenvedés minden nemét kóstolom, s midőn ez ma kedvesebb előttem a gazdagok pazar kincseinél, tiszta lélekkel bevallom: hogy Ninávali esmeretségböl fejlett viszonyom — bár félreismert — szive tökélyein alapult. Ma, a csalódás óráján tul is azt mondom, hogy [szerelmem olly]* irántai érzületem tiszta volt [szivén túl más becset, vagy a pénzt nem is kerestem, arra gondolni sem vágytam]*. Midőn hallomásból értem gazdagságát, nem hatott ugyan kellemetlenül reám, mert tudtam, bár kincsszomj soha nem epeszte, hogy egykor fény és gazdagság polcán állott családomra ez csak jó következésü befolyással lehet, mint hon polgár szinte érzem, miként hazának tehetős egyén anyagilag többel áldozhat, mint a kis körre szorított, bár legjobb akaratú hazafi is - de ezl mellékes, csak vak szerencse játéknak, fő célnak nem tekintem soha. Hisz ha az anyagi érdek vezérletté volna lépteimet, nem szolgált volna e ez ösztönül, már csak ártatlan gyermekimért is, az általa megszakasztott lánc uj egybeforrasztási kísérletére ? De elhagyom e keserű tárgyat, mellyre a nélkül is, maga helyén visszatérendek. Lássuk mi jött közbe, mármár elért célunk akadályozására. Mint mondám, boldogult Lfászló] ur, hátra hagyott fivérei bigotteriával valának tele. Alig tölték hon néhány napokat, egyszerre két level érkezik hozzám: egyik Ninától, fájdalmi érzésekkel telyes, másik Lajos nagy bátyától, ki tudtomra adá, [az okot magam s Nina leveléből kitalálám]* hogy bizonyos körülményeknél fogva az eljegyzési határnap elhalasztatott. Okát előre sejtem, Nina soraiból világosan megértem, ez ok vallási egyenlőtlenségben rejlett — [26] vallásom protestáns levén. / Ez vala a sérelem köve, melly utamba görditetett, s a 19-dik századba, de korántsem attól, kiért keblem hőn lángolt, mert ekkor tán célomtól önkényt lemondtam volna, de attól, ki setét elvekben neveltetve, bocsánat! maga sem tehete arról, hogy családába olly eretnek hitüt befogadni nem kivánt, kiről szentül hitte, hogy holta után kárhozat poklába taszitatik, habár egész élte a hon s emberiség javára szentelt erényektől tündököljön is! - A dolgon minden áron segitni kelle, viszonyom erösb lábon állott, semhogy akadályai dacolni gyenge lehettem vala - a családdal Pesten egybegyűltem, s bár erős küzdelem után, a gát elhárítva lön. Az eljegyzés az irt napon, szokásos szertartással végbement. Az egybekelési határnap pár hóra határoztatott, melly eltelvén ismét Pestre rándultam, kezdett célomat befejezendő. Ugy látszik, a sors is örömemet irigylé - itt uj akadály üté fel magát, nem hagya végzetszerű percemhez indulni a nélkül, hogy viszályt hintve utam elejbe, reményemet megne ingassa, keblem érzését meg ne keserítse. Nina mamája sokáig fel nem tárt okokból, lépésünknek a végpercben ellene szegült — az irigy rágalom, melly éppen ekkorra nyujtá ki fullánkját, egész erejével megrohant - s pletykák minden nemei, mellyek ekkor gyakori esetekben felmerülni szoktak, talán bölcsömtől fogva, fegyverül ellenem használtattak. S fő ok, mint utóbb ki tört szeg a zsákból, vagyoni állásom volt, melly azomban előtte már titok nem lehetett. Nem tágíték, elmondám a magamét, hogy én tolakodó, bár leányát szeretem, egy fejdelmi koronáért sem akarok lenni, de ez ellenvetésnek nem ekkor s illy kifejlett viszony után kelle elő gördülnie - férfiú vagyok, ha [27] kell e keser poharat is kiürítem, de fel nem lehetem egy mivelt úrhölgyről, hogy egy / életpályája kikötőjén álló ifjúnak hirnevét s ezzel szerencséjét kockáztassa, s leányáét világ nyelve