Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Lovassy börtön dala: Sötét börtön alján eltemetve Titkos bú öl engem, Bús szemem fel égre sem vethetve, a jajt nyögve zengem — Rám a sors keserves átkot mére, Gyilkos tömlöc sirt, érz szüm bére Jaj nekem, hogy Istent szerettem S e honért lángoltam, Jaj nekem, hogy a miként éreztem, Mint magyar ugy szóltam! ... Az országgyűlésről lehangolt kebelt vivék haza, hogy is ne ? Szivem Nemzetem millióiért buzgott, s azok véres verejtékén kevés halalmasokat hizni láttam, s az egyenlőség, testvériség még ekkor ábránd eszmei elölt egy századot állani - de a mi legleverőbb egy romlatlan keblű ifjú elolt, mi az életei magát gyűlölte teszi az az, hogy a gazságon [...] felett diadalt ülni [...]. Hát az aristoeratiáról mit mondjak, kiknek Magyar ország kevés kivétellel csak névről hazájuk, de keblök iránta jég. Ha még e gőgös faj közömbösen viselné magát, megengedhető volna, de majom indulattal hajol, bókol a Komiány körül, s annak érdekét a háládan árulólag a hon s nép ellen elömozditni, süt kivívni törekszik. Nem illyenek voltak őseitek: Zrínyiek, Nádasdyak. Frangepánok, Csákyak, Bátoriak, sal. Hát Hunyadyak?! Az Országgyűlés bezáratván több alsóbb hivatalokkal eggyütt a királyi [...] Tábla is működését megkezdé. A megyei élet uj mozgalmaknak indult - mit növelt B. Vesselényi perbe idéztetése, ki azon igaz szavaiért, mellyeket Szatmár megye közgyűlésén mondott: „12 nadály [16] szija 16 millió emiber vérét''' - a Királyi Ügyvéd által perbe fogatván, villanyszerüleg hatott ez esemény keresztül a megyéken - hozzá járulván Kossuth Lajos megyei közleményei, mellyek az egész hont szellemi közlekedésbe tévén, uj lüktetést adtak a kornak, mellynek főleg fiatalsága lelkesülve karolt fel minden haladási kérdést, s felhasznált minden alkalmat a kormány s annak érdeke elleni kikelésekre. - Ekkor szerepeltek Berezel, Záborszky Alajos, Madarász testvérpár, Ujházy s többen, én is részemről gyenge erőmet S[omogyJ megyei gyűlésen kísértem meg legelőször. Az izgalom nöttön nőt, a szóllás szabadság az eszméknek uj mezőt nyitott, mit a kormány behunyt szemmel saját rendszerénél fogva nem nézhetvén, minden nevezetesb egyéneket a honban perbe fogott, ezek fejét Kosuthon kezdvén meg, kit csakhamar a Budai várba bebörtönöztetett. Minő népszerűsége volt onnét kitűnik, hogy szerencsétlen családa számára, [a nemzet jobbjai]* melly benne gyámolát veszté, a nemzet jobbjai nevezetes öszveget szabad ajánlat utján gyűjtögettek. Ha a kormány ekkor tudja előre azt, minő ellene rejlik e szellemdus egyénbe, [ő ellene]* K[ossuth] aligha pillantá meg többé szabadon Isten egét! De a titkos, nemtő kéz felette láthatlanul örködöli, - áldás vagy átokul e megtartá a honnak — alább ezt bővebben tárgyalandjuk, elég legyen anynyit róla s többekről felemlitni, hogy ő 3 évi, Veselényi szinte néhány évi fogságra Ítéltetett, de utóbb, mint a többi, mint országgyűlési sérelmek [17] tárgyai / felmentettek. [Ugyan e szerencsében részesült évek múlva K. és W.]* Ez régibb időtöli cselfogása volt az oszlrák háznak, - ha a Nemzellől kérni valójuk volt, befogatássul ő más jogtalansággal előzé meg, hogy legyen mit adni cserébe, - hisz írva van a zsarnokról: „hogy urai, rablói lehessenek a népnek, előbb önmagukat kell elnyomatni, kifosztatni engedniök, - szükség nyalogatniuk a kardot, melyről véred csorog." Bár az ügyvédi pályára semmi hajlamot nem érezek, nehogy Atyámnak kedvét szegjem, ügyvédi szigorlatra 837-diki nov. 3-án Pestre rándultam, hol [már]* több megyémbeli földieimmel 19-én az ügyvédi oklevél már kezemben volt. Hon Tisztújítás tartatván, minthogy a párt, mellynek érdekében működtem, megbukott, megyei hivatalt nem nyerek. — Atyám, részint csa-