Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

tal korában, mint okleveles ügyvéd lakás végett Vas megyéből Dukából, Attyától Sándortól átköltözvén, mint törvényekben jártas, csakhamar feltűnvén, miután ugyancsak édes anyja Berzsenyi Éva s Nagyanyja Tulman Magdolna után őtet illető részt kiváltván, s maga utján [3J kiperelvén birtokát szépen tágította, - meg/házasodott, Szfeniczey] B[árány] János evangélikus lelkész s birtokos egyetlen leányát, Juliánát vévén nőül 2-dik házasság utján, kitől mi, akkor 9, ma már 6 élő gyermekei származván, benne a szelid anyai bánásmód s gyengéd szeretet, s mindenektől méltányolva elismert ritka erényü példás anyánkat tisztelni tanultuk. Boldog emlékű Atyám megyei hivatalba mint ügyész alkalmaztatván, e téren közelismerést aratva, mint ügyesség s szorgalom ritka példáját, kortársai nekem is - emlékszem — mint gyermeknek, követendni ajánlották; - hogy magasabb polczra nem vergődött minden népszerűsége, s befolyása daczára, mit egykor a közügyekre nagymértékben gyakorolt, azon ellenségeskedésnek tulajdonítható, mellyben az akkor főleg nagy tekintélyben állott Somsich család egyik tagjával, Miklóssal, mint birtokos s határos szomszédjával, peres viszonyban állott - egyikök a másik életét kellemetleníté, erszényét fogyasztá, előmentségét hivatalban rontá, s mi lön eredmény? Atyám, [azért, hogy]* ki igazságában a nálánál dúsabb madadur előtt meghunnyászkodni, ez utóbbi szinte fensöbbségi képzelt igényeinél fogva engedni büszke [levén]* volt, — miután számos évi viszály magtalan gyümölcsét átlátták, öregségükben egymással kibékéltek, ugy hogy utoljára ennek követté választatásába is, mint különösen a Pátrói nemesség kedvelve tisztelt vezénylője, munkás részt vett. Fő jelleméhez a mondottakon kivül tartozott azon őszinteség, mellyel az igaz ügyéit elnyomatni czélzottak ügyében dacolva harcolt, innét népszerűsége, s azon szilárdság, mellyel [41 véden/ceinek igazságos ügyét felkarolá, azon tiszta lelkiismeret, melly által a hatalmasok kincseit megvetni tudá, midőn az az igazság rovására igértetett. Ma is emlékeim kedves, de egyszersmind büszke tárgya, fényes példa életéből azon eset, midőn az egész falu [Cs.] birtokosait, az ellenek feltámadt hatalmasok ellen megvédve a koldulástól menté meg, miért a közbirtokosság számára az egyház előtt hála szobort állítani határzá, de őezl életében ellenzé, holta után pedig mai korhoz illőleg utódoktól elhanyagolva, s örökre felejtve lőn. S hogy az Apák erényei mennyire hatnak utódaikra, — szerénységgel legyen mondva — saját keblemből mentve tapasztalam, ki, ha voltak is életemnek botlásai, mik nélkül embert alig képzelhetni, mindenkor megvala az, hogy az igazságért élet halálra vivni, még akkor sem kételkedem, midőn mint fájdalom, elvemnek [jelenben tiszta]* — honszerelmemnek [dija]* sokszor méltánytalan félreismerés, utóbb nyomasztó üldözés, s ezt követett jelenlegi szenvedések lőnek keserű dijai. Megholt — ismerősi s családja, baráti s a nép őszinte [felejthetlen]* részvéte, s fájdalmára 838-diki Nagypénteken. Benne egy szerző s gondos Apát családja, a tudomány meleg kedvelőjét, a íelvilágosodottság egy [korán]* előitéletektől ment értelmes föt, baráti őszinte [meleg]* kebelt, a szegény ügyefogyottak jótékony pártolójukat, az Osztrák ház s hyerarehia engesztelhetlen gyűlölőjüket, a hon hű polgárát, a protestantismus igaz bajnokát veszték el. — Halála óráján, saját akaratából Szabolcs megyébe távol levén e sirversel tisztelém hamvait: „Sirod felett állok im Atya! Keblemet Vérző bú dúlja e gyász hantporok felett Vég tisztem tehetni nem engedve sorsom még e gondolat is tetézi bánatom: Mért nem csókolhatám a jóltevö kezet, Mellyből Isten után legtöbb jókat vevék Mellyek - ádáz sorsom bármint s hova vezet Éltem alapkövét örökre letevék.