Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

ó hányszor oktatál szeretni honomat! Érte áldozni fel éltem - vagyonomat, Követni a szépet, jót és valót ­Megvetni minden rut s alávalót. Nyugodj csendben! aludd örök éjed szakát, Közfájdalom osztja keblemnek bánatát. — Erényidre sírod felett im esküszöm Szent fáklyául velem pályámra elviszem. Fogadom: sors felém mosolyog, sors riad, Hő emlékben tartand bús érzetü fiad. Boldog emlékű Atyám mint legidösb fia neveltetésére fő gondot forditott, [nemcsak]* ré- [5] szint azért, hogy hazának hasznos tagjává képeztessem, de azért is, hogy neki még életében azon öröme lehessen, hogy hanyatló évei eltűntével neveletlen testvérim s családomnak ben­nem gondviselő gyámja s vezénylője lehessen. Elemi s Gymnasiumi neveltetésem Első elemi neveltetésem Kaposvárott kezdődött (822), majd a latin osztályok folytatására Csurgóra Református intézetbe vitetem, hol mindenki bámulatára 2 hó alatt, az akkori rendszer mellett 3, u.m. magyar, német, latin nyelven olvasni megtanultam, holott mind a mellett, hogy egy osztályt átugor­ván az 1-söböl a 3-dikba mentem át, e hézag nemcsak betöltetett, söt év végével az 1-ső kitűnő tanítvány s tantársaimnak vetélytársa lettem. Kedvem azomban nagyobb városba men­ni kerekedvén, hogy e vágyam nem telyesült, Csurgói volt tanítómnak, Király Ferencnek ezen felölem irt [egynehány]* sorai gátolták [ki igy nyilatkozott]*: „T-t mint oskolám eggyik czimerét, nagyon sajnálom, adja ég! hogy szülőinek s tanítóinak jövőre annyira örömük legyen benne, mint volt nékem." — Ezen nyilatkozat, s főkép latin nyelvbeni alapos s gyors haladá­som arra birták boldog emlékű atyámat, hogy még egy évet a csurgói tanodába töltetni elhatárzá. — Innét más évben 826-ba Sopronyba folytatám az ugy nevezett veteranus syntaxistai pályát, hol az egész evangélikus lyceumban leghiresb tanuló, a jelenleg papi pá­lyán tündöklő tanár Taubner Károly vala tantársom, derék Szabó Jósef tanár vezénylete alatt, ki szinte, mint kiválasztott kegyencét, dicséretekkel, s szép s nagy jövő reményével áraszta el. Egyedül a görög nyelvbeni járatlanságom okozá itt, hogy Taubner / tő szomszédságába nem [6] álhattam. — Különösen ez évben, Viktor fivérem haláláról szomorunn értesültem. Rhetorikára ismét Kapos­várra mentem, hol magány szorgalmam által főleg a római klassikai müvekkel megbarátkoz­ván, a szónoklattan mellett a költészet szelleme ébredt fel bennem, minek felköltését Bezerédy Gergely akkori juratusnak, s Atyám oldala melletti törvény gyakornoknak köszön­hetem, ki egy „magyar táncról" irt müvemet az újság lapokba kinyomatván, s velem folytono­san hexameter s pentameter versben levelezvén, szikrát lökött keblembe, melly annak lángra gyúlni ösztönül szolgált. - A Költészi tan pályát szinte itt folytatám s végezem, kitűnő süker­rel, s Horvát N. Gymnasiumi Igazgató szinte játszilag enyelgvén költészi hajlamommal, egyszer utó vizsga alkalmá­val, mielőtt a felelési sor reám került, egy czédulát lökött elömbe illy feladattal: „ird le egy sor hex-, és pentameterbe, fogsz e barátocskám tudni felelni". - Tollat ragadva rögtön a levélke hátára irám: „Ámbár nem lehet ezt megtudni az emberi szívnek; Fáradozásom után, biztat az édes öröm." - Egy kezével intett csókjával értem megelégültségét. ­Ugyan ekkor s versben érzékeny pathossal az ifjúság nevében elszavalt búcsú szavaim minden­kit érzékenyen meghatván, jövő iránti szép reményre jogositák ismerősimet, kik előtt első hírnevemet megalapitám. Kora érettségi s szabad szellememről tanuskodék már ekkor egy tény, midőn a Veszprémi Püspök elolt le nem térdeltem, bár parancsolta.

Next

/
Thumbnails
Contents