Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

A város környékénn addig válogattam A földeket: Hogy a nélkül maradtam! De abban is szépenn bele nyugodtam! Mert magamban iljen formánn gondoltam? Kinek-minek? hiszen így is meg élek. A pénzem kamatjából is míg élek! A pénzemet kamatra ki osztottam, — S azzal magamnak ismét bajt okoztam. Mert volt ojjan - ha számlálom — talán kettő avagy három, a kik úgy köszönték meg, Hogy a tőkét is per útjánn adták meg. Pedig csak kevés kamatra adtam nekik, A nevöket el halgatom nekik itt! De, még a mellett ám - tőke kamat adot is róttak rám. Ekkor a pénzem, a mi volt be szedtem, És egygy kis kert földet vettem. Balázsnak is adtam három száz forintot! Hogy ne fizesse rá tovább a kamatott, S felesége süt, mos rám a kamatban, Míg kedvem leszsz ott lakni a házokban. A kötelez vént magam aról meg írtam, S két tanúval pedig alá írattam és Balázs is alá írta a nevét, - Ugy a hogy Az m.k-val is ki toldva valahogy. Öt évekig laktam nállok egészszen, Minden per patvar nélkül szépenn. Sokan mondták pedig, hogy oda mentem, Hogy nem fogok meg lakni egygy évig sem! S én meg laktam, mert sok hasznomat vették - Ha engem nem: de a pénzem szerették. Mert nem volt az öt év alatt egygy óra, [A/57] Meljben nekem adós ne lettek volna; De külömben is egygy nőnek köszönhetik: Azt hogy meg laktam nállok öt évekig, Jól tudják azt ők is szinte! Ha meg akarják mondani őszinte: Hogy annak főztéből gyakran ettem ott, S a maradékból még nekik is jutott. És az a nő azt barátságból tette — Áldja meg az én istenem érette!