Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Azonn nővel ők is szinte jól voltak, Mert annak is mindég, adósok voltak! És a mellett még Gujásné aszszony ott, Igen sok jó falatokat is kapott! De végre addig fecsegtek, locsogtak, Hogy nyel vök miatt onnan is ki koptak: Én magam is által láttam már akkor, Hogy nagyonn roszszúl kezd menni a sor? A gyerekek is fel nőttek — s gyagyogtak, Igen sok hasztalanságot vakogtak, Meljeket Balázs és Zsófi el hittek: A kedves Antinak mindent el hittek. Mondtam nekik, hogy az Antit tiltsák meg, De hasztalan ... ők azt nem fogadták meg! És a mellett még a többek között - Oláh ... Julis is oda költözködött! S annyin voltak már a házban, hogy ott benn Feküdni is alig tértek — úgy télben, - S én ezeket nekik mind el soroltam, — És a mit feleltek, nem is gondoltam: Azt felelték, hogy bár sokan vannak is, Azért el lakhatok ott míg élek is, Ebből át láttam, hogy a pénz szerelme, Az ő leiköknek nem vala gyötrelme! Nagyonn szerettek, de koránn sem magamat, Hanem a pénzemet, hogy ha ott marad. Tudta, hogy ha megyek az is jön velem, — Soha sem áldja őt meg a kegyelem! Meg sem gondolná az ember óh! óh! óh! Hogy miijen a ravasz, spekulás számító; S elmondám mindenképp, mi az ok, A mi végett nállok nem maradhatok! No öcsém azt hiszem hogy megértetted? S kérésemet még sem teljesítetted. -