Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

így ott merték nálla hagyni, hitelre: Az emberek fóldjök árát, interre; A karczagi földön játszá szerepét A hol még csak távolabbról ös[me]rték, S nem féltek attól: hogy sirabizálhat, És egyszer majd pankrótot is csinálhat! Azért monda a szegény édesapja - ki nem — tudá, hogy ő a pénzt hol kapja: Hogy az én Balázs fiam csak andalog, És még is jól megyén a dolog — S az be is bizonyosodott valónak, s Kisújszálláson fenn maradt jel szónak s ő még ma is csak andalog. Még is csak jól megy a dolog. Nekem is komendalta, hogy ugy tegyek, Ha akarom: hogy sok földeket vegyek; — De tanácscsát én nem fogadtam el: Mert nem volt soha kenyerem a hitel, Nem akartam soha senkinek kárát! Hogy ha vettem, meg fizettem az árát. Bár volt pénzem, nem kellett volna hitel: Mert a földem éppenn akkor adtam el! Olj szándékkal, hogyha meg leszek Itt csak közel a városhoz maljd veszek, Vettem is a: baranyérben szép szerrel Meg is egygyeztem rá: Miháj Péterrel. De Kürti kupecz kezemről el ütötte — Kissé furcsa ügy fojt köztünk felette! Gulyás mondta: hogy van az ő földe mellett eladó főid — vehetek ott eleget: A Gál fiúknak 28 hóid egygy testbe. Egygy kevi ember már nézte — s 25 forinton holdját meg kérte. — Meg lássa kend nem sokára - Kétszer annyi leszsz az ára! Meg is láttam, s meg is bántam a tettem: Hogy a Balázs tanácscsát nem követtem! Mert volt akkor, ezer két száz forintom! S ha a Balázs tanácsát meg fogadom: 56 hóid főid esett volna érte: Úgy a mint a kevi ember a Gálokét meg kérte; De kár utánn okoskodni már késő, - Mint a köpönyeg - ha meg áll az eső. -