Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Egészsz meg könnyebbültem. Mikor megmenekültem! Isten látta! mit szenvedtem akkor is, botlásomért — És szenvedek még ma is, — Emberek, kik nem értenek, — Botlásomért ha sértenek, - Nyögve bár — de el nyelem, — Istennél a kegyelem! Az ember ész, korlátok közzé szorult, S ítéllete részre hajló — nyomorult! De, a bíró ki mindent lát - Hiszem: hogy nekem meg bocsát, s a büntetéstől fel ment — Itt alant és oda fent ... Mert ösmerte érzelmimet - mi előtt A templomban, az oltár és pap előtt El mondtam az hitet halk szóval Ama szegény tökéletlenn bohóval! [A/51] Nincsen pénzem per kúrára, Földi ügyvédek számára: — El választott az isten, Itt e főldönn és ott fenn! — Túl a síronn ha — El jön az ítéllet, S hitünk szerént leszsz egy Szellemi élet — S leszsz pokol és Menny ország, Meljnek az értelme tág — tág és igen homájos berek, Meljen nem láthatnak át az emberek! Hoszszabb vagy rövidebb elme - Mind egygyik saját képzelme szerént alkot világot - Poklot és — Menny országot! — Agyamban is van ily teremtő erő! S nem gyáva az, sőtt igen is vakmerő! Bár, sok féle a: vélelem - Én magambann úgy képzelem: Hogy a szellem mind szárnyas: Bogár — denevér és sas! S oda, hova a Sas fel ér, nem repülhet, a Denevér! Osztájozva leszsz számokra a helj ott: Úgy a szerént: a hogyann itt adatott! Erőss hitem! - nem csak olj lári fári: hol én leszek, ott nem lehet Kalári - sem mennyben, sem pokolbann, Nem leszünk egygy akolban!