Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
bamba jött, egyenesen nyakamba borult és adig élnem távozott, míg a kéjelgést mire rendszeresen kitanított, velem élnem végezte. S minthogy 7 azt (5 vele próbáltam először, beezézgetésbó! kis szűz kutyácskájának hívott, s ez a viszony adig folyt közöttünk, míg a reá következő farsangon férjhez nem ment, sőt azután is mődjál ejtettük, ha látogatásképpen haza jött, hogy találkozhassunk tanuk nélkül. Megtörtént az is, hogy én mentem hozzájuk, mikor férje, a ki kötélverő vőlt, valamely vidéki vásárra járt. A Juliska különben egy igen széptermetű, s elég csinos arczu alacsony, kellemes jó modora, csillogó sötét szemű elégé nevelt leány vőlt, de már férjhez menetelekor lehelt 24 éves. Házi gazdámnak szép szöllője volt az úgynevezett Szathmári hegyen, mely tulajdonképpen nem is hegy, csak fensík vőlt az erdődi dombok szomszédságában, hová October közepe táján egy vasárnap estére kiköltöztünk több napra szüretelés végett. A szöllő hegy oly mesze esik Szathmártól, hogy oda két közben eső kis falun, Amacz és Orosfalun keresztül kellett utaznunk, s így csak oly későn este értünk oda, hogy már a szöllőbe be se nézhettünk, csak az elég terjedelmes borházba helyezkedtünk el éjjeli szállásra, hol az egyetlen ágyban a házi aszony és leánya, mi pedig a gazdával és egy segéddel a földön szalmán háltunk, a többi népség a [32] sajtóházban helyezkedett el. Hajnalba felkelvén kimentünk a szellőt a vinczellértől [...], és csak annak megtörténte után volt szabad a szöllő terméshez nyúlnunk. Napközben soil szedtünk a többi szedőkkel, sőt én még privát passióból a putlonhordást is gyakoroltam, estére behúzódtunk a szobába, s míg a házi aszony cselédnőjével a vacsorához használt edények eltakarításához látott, a gazda pedig a sajtószínben vőlt elfoglalva, mi a Juliskával, ha szép idő vóll felsétáltunk a begyközség piacza felé, honét mindég a városi első banda zenéje kelemesen hangzott felénk vagy ha az idő nem vőlt kellemes, behúzódtunk a szobába és danolgattunk, szóval a mintegy 6—7 napig tartott szüret elég vígan telt el, vagy a bőven termett gesztenyét eszegettük. Egy ilyen estén Juliska ki ment a cselédnőnek segíteni, mert annya nem jól érezvén magát korán lefeküdt, engem pedig megkért, hogy adig gesztenyét süssek a kandaléban levő tűzön. En pontosan be is takargattam egy csomó gesztenyét a hamvas parázs tűzbe, és a beérkezett Juliskával leültünk egymás mellé, holmi fejőszékekre, s halgát tarn aző jő ízű csevegését. De csak hamar elkezdett a gesztenye a tűzben patogni, még pedig oly erővel, hogy a reá takart tüzes szén darabokat nem esak reánk, hanem az egész szobába széjel szórta ugy, hogy a fekvő helyül bekészített szalma már égni kezdett, a mit azután a sajtó alól behozott mustai kellett eloltani. Persze én nem lévén jártas a gesztenye sütésben, nem vagdaltam meg a gesztenyét, esak ugy egészben tettem sülni oda. Megjegyzendőnek vélem még, hogy ez az ugy nevezett Szatmári hegy tulajdonképpen még dombnak sem volt nevezhető, mert az csak egy alig észrevehetőleg emelkedő fensík vőlt, melynek kemény agyagos talaján elég jó bor termett. A tőkék egymástól jókora távolságra voltak ülteLve és igen erÔBS » hoszu karokkal ellátva, mivel azt a szöllők abroncs alakú művelése ugy kívánta. A szőlők területe oly nagy terjedelmű, hogy azon már akkor mintegy 3.000 lélek lakott, külön bírájuk és tanácsúk volt, 4 országos vásár volt, a szüretelés ideje alatt pedig folytonosan állott a vásár, leginkább élelmi czikkekre, aprómarhákra sat. 1846-ikév Ezen évi Julius hő végével az úgynevezett Concurzusra eljött Atyám és engem Hám János Püspöknek, mint vőlt iskola társának bemutalván kieszközölte, hogy engem bevettek a papnövendékek közzé és mint ilyen töltöttem ki az iskolai szünidőt. De még beöltözve nem voltam, csak a midőn Október elején bevonultam Szathmárra, akkor kellett felvennem a reverendát és abban egy héti vezeklesnek lettem alá vetve; a midőn Ököritóról szekér jött érettem Gábor
