Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

testverem leveléveJ, melyben írta, hogy siesek rögtön haza, hogy súlyos beteg atyámat még életben találhassam, én azonnal útra keltem, és a kemeesei szekér Oköritón várván, azon még aznap éjjel haza érkeztem, de szegény jó atyámat már nem találtam életben, a ki különben már elmenetelemkor is fekvő beteg volt, mint 68 éves előhaladott korú emberen a végelgyengülés nyomai látszottak rajta, a miben elis halt. M irilhogy jó anyánk élt és jó egészségnek örvendett és még esak 50 éves volt, régi jó ősi szokás szerint maradtunk mind az ő rendelkezése alatt együttesen, egyedül az azon év Junius havában férjhez ment két nővérem, t.i. Katalin Kriston ígnácznő és Mária Mikecz Károlynő voltak távol a háztól, de mindketten Kemecsén laktak, kiknek lakodalmától az iskolázás viszatartott és azon nem lehettem jelen. Meg kell még említenem, hogy Atyám a Mária testvérem férjhez menetelébe szívesen be- [33j lenyugodott, annak vőlegényét igyekező, jó gazdának ismerte, azonban Kati testvérem férjhezmenetelébe nem akart belenyugodni, az a viszony már három év előtt kezdődött, de Atyám a házasság ellen előbb általánosságban azt a kifogást tette, hogy a menyiben Kati testvérem gyermek korában dajkája állal elejtetvén, olynemű sérülést szenvedett, a minek folytán elől bálul gerincz dudorodást kapóit, rendkívül alacsony, erössen ki növött hátú és mellűvé fejlődött, mind a mellett egészséges jól táplált testű volt, mégis abban a véleményben vőlt, hogy olyan nyomoréknak nem szabad családot alapítania, nehogy magához hasonló nyomorékokat hozzon a világra. Később pedig a leendő férje azt az ügyetlenséget követte el, hogy az Atyámnak Répássy János ellen folytatott zálogváltási perében folyamatba tett végrehajtás alkalmával Répássy reá beszéllésére, ki neki anyai ágon nagy báttya volt, mint annya Répássy Rozália megbízottja opponált, s ezzel a végrehajtást, s a perbefejezését hoszu időre elodázta, miért Atyám iránta haragra lobbanván közeli rokonsága daczára házától is eltiltotta, s csakis pár év múlva volt anyira megkérlelhető, hogy leginkább azért, mivel Kriston Ignácz, mint nővéremnek másodunoka vére, nemcsak reverzálist állított ki arról, hogy minden nemű születendő gyermekeik a R. Cath. vallásra kereszteltessenek, hanem maga is azon vallásra tért. át, megengedte a házasságot, de maga nem ment bele, de haláláig nem békült ki velük, ugy anyira, hogy végrendeletet, tevén, abban Kati leányát a saját vagyonából ki tagadta, mely végrendeletet azonban Gábor testvéremmel egyet értve megsemisítettük a nélkül, hogy a többi testvérek, vagy jó Anyánk tudtak volna rólla valamit, az igaz testvéri szeretet ugy hozván magával! S így a Holandi eredetű Csáthi Kriston család egy ága r.Cath. hit vallásra tért át. Szegény jó atyám utolsó óráiban mielőtt az utolsó szentségekkel ellátatott volna, mindenkivel megkívánt békülni, némely, hogy ugy mondjam önfejűségből származott sérelmeiket jóvátenni, s így Kati testvéremet is férjével magaeleibe hívatta és engedelmet kért töllük, hogy öszekelésüknél történt ellenkezésével nekiek oly sok fájdalmat okozott. Enreám nézve pedig Gábor testvéremnek mondta meg, hogy ha maga nem tehetné, Gábor tudassa velem, hogy ha nincs kedvem a papi élethez, nem veszi rosz nevén, ha ott hagyom azt a pályát; mely engedélye nekem nagy megnyugvásomra szolgált, mivel a papsághoz semi kedvem sem vóll, és éppen azért a midőn a temetés után viszamentem Szathmárra az iskolába, felvettem a világi öltönyeimet, a reverendát pedig köszönettel visza szolgáltattam a semináriumba. Magam pedig elmenlem kosztra, és telyes ellátásra havi 20 váltó forintért özv. Joó Gábornő aszonyságnál, ki a Némethihez tartozó Víz utzán lakott, hol Vay Pál rohodi és Solymossy Bálint Krassói tanuló társakkal és a házi aszonynak Joó Józsi nevű fiával szinte iskolatárssal laktunk együtt. Volt még a házi aszonyunknak egy Pista nevű kissebb fia, és két meglett korú leánya, kik közül az idősebbik Klára vagy mint hivatott Joó Gábor Kátri, egy olyan 28-30 kőiül járó elég jó arczu, nagy tekintélyes temietű és férjfias modorú leány vezette ugy a belső háztartást, mint a külső gazdálkodást, még pedig a menyire megítélni képesek voltunk, egészen jó rendben. Később már az 50-es évek elején mint némethi ref. lelkésznővel találkoztam vele.