Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
helyéri egy Riedler Zsiga és egy Kirilla Ferencz nevű iskolatársamal egész éven keresztül küzdöttem, a végeredményben Kirilla kapta a 3-ik, én a4-ik, Riedler az 5-ik helyet. Ez évben még az iskolákban a latin nyelv oktatására fektették a fő súlyt. Vélt egy igenszép tudományos képzetséggel bíró tanárunk Heislcr Jósef kegyes rendi lelkész, a latin nyelvnek minél alaposabb oktatása czéljából azon practikus eszmét léptette életbe, hogy egyes szavak nemi tartozandóságának meghatározásából verseny kihívásokat rendelt el minden napnak reggeli óráira, úgyhogy minden napon a tanítás a versennyel kezdődött, még pedig miután a magyar beszéd nemcsak az iskolában, hanem még kívül az iskolán is tiltva volt, latinul kellett profvo]cálnunk egymást oly módon, hogy az iskolában osztályzat szerint ülvén mindenki, az a szerint hátráb ülő versenyre hívta tetszés szerint valamelyik előbb ülő tanuló társát, s annak feladott három latin szót egyenkint, s ha a kihívott azoknak legalább kettejét megnem tudta mondani, hogy mily nemhez tartoznak, elvesztette a helyét, és a kihívó, mint győztes fél ült a helyére. Jelesül, a provokáló fel tettfej a kérdés[t] a kihívottnak, hogy ez a szó Arbor arboris Cujus est generis*? Ha a kihívott megtudott reá felelni, a kihívó azzal hagyta helybe, hogy habes rectum**, ha nem felelt meg, akkor a kihívónak készen kellett reá lenni, hogy: Arbor, est generis feminini, per regül am Or máribus szervit, muliebris demitur Arbor.*** Nagyon természetes, hogy ebez elkerülhetlenül szükséges volt, hogy szavak nemi tartozandóságát tárgyazó versezetnek telyes ismeretével kellett bírnunk, ugy hogy azt a kis ujjúnkba tartottuk, melyet röviden csak quemáribusnak hívtunk; ezt a versengést oly szenvedélyei űztük, hogy akárhányszor megtörtént, hogy az egész délelőtti iskolai időt azzal töltöttük, perse hog}' a kihívott félnek vóll nehéz az állapotja, mert az nem tudhatta, hogy mely szavak fognak a kihívó által nekic feladatni, míg ellenben a kihívó előre elkészült feladványával, azért még Heiszlerként elég egyenlő volt a küzdelem, mert mindég a gyengébb tanuló hívta ki a jobbat, ily módon senki sem volt biztos, hogy helyét eine veszítse, de hát módjában vóll másnap viszaszereznie, volt azonban egy Vágner Sándor nevű iskola társunk, a ki folytonosan az első helyen ült, és soha sem sikerült őtet onnét egy napra sem leküzdeni, oly rendkívüli elmetehetséggel bírt, Heizler nagy jövendőt jósolt neki, de bíz abból csak egyszerű városi orvos lett Nagybányán. Megemlítendőnek vélem még, hogy ezen jeles tanárunk később Győrbe helyeztetvén át, ott egy kereskedő leányába beleszeretett, s hogy elvehesse kilépett a rendből, és ev. ref. vallásra tért által, s mint ilyen a Sárospataki Collegiumban nyert mint országos hírű tudományos férjfiu tanári alkalmazást. Hogy mily nagy szigorral követelték a latin nyelv oktatását még ezen évben is, a midőn pedig már az előző évi ország gyűlésen a magyar nyev behozatala elrendeltetett, egy velem történt tréfás eset mutatja: ugyan is iskolai évközben kiadott a tanárunk egy jegyzőkönyvet, és azzal egy kis cserép csuprot, melyek signum nevezet alatt elenőrzésül szolgálandók voltak arra nézve, hogy mindenki még iskolán kívül is latinul beszéljen, ha t.i. az a kinél a signum volt valamelyik iskola társát egy magyar szó kiejtésén rajta kapta, ezen szóval habes signum,**** azonnal átadta neki a csuprot, s azután a nevét és az átadás dátumát a jegyzőkönyvbe beírván, azt is oda adta. Az azután igyekezett azt mielőbb tovább adni, mert ha valakinél három napnál tovább vóll, büntetést kapott, ha valaki a csuprot eltörte, a helyett. 2 krajcár értékűvel nagyobbat tartozott veni, perse, hogy a csupor gyakran eltört, s így az időről időre növekedett, ugy hogy már tavaszra kelve egész egy nagy két filű fazék volt, a mitől azután bajos volt megszaArbor, arboris - milyen nemű? Igazad van. Latin nyelvi játék, több jelentésű vers, a főnevek nemének gyakorlására szolgál. "** Nálad a jel.
