Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula) - A szövegközlésről

A szövegközlésrol Krasznay Péter krónikás füzeteit, kézírásos naplójegyzeteit a Szabolcs-Szalmár-Bereg megyei Levéltár őrzi (2-7 füzet, jelzet: XII1/9). Az évtizedek óla hiányzó elsó' füzet anyagából, 1948-ban, a centenárium alkalmából Nyárády Mihály készített eló'egy kötetet kiadásra, s ez a másolat került a Néprajzi Múzeumba (EA 5659 llsz. alatt). A későbbi kiadási szándékok c hiányos gépírásos másolat alapján merültek fel. Nyárády Mihály összeállításában csak az 1848 márciusától 1849 júniusáig tartó időszak szerepelt, melyből szintén kihagyott néhány „illetlennek" ítéli történetet. Ezért nagyon örvendetes, hogy bár igen későn, jelen kiadás előkészítő munkálatai idején egy családi hagyatékból előkerült a eredeti kézirat, amelyet rendelkezésünkre bocsájtotlak. így az első két füzet közreadásával egy egész korszakot - a reform országgyűlésektől kurta 48-ig- mutathatunk be. Az eredeti kéziratos füzetek 20x30 cm-es lapokból, egyenként 100, ill. 80 számozott oldalból állnak. A korábbi jegyzetek, valószínűleg az 1858-as feljegyzések tisztázalai, bár így is számos későbbi (1902, 1905) megjegyzést, kiegészítést tartalmaznak. Krasznay Péter emlékeit évenkénti beosztásban, szigorú időrendbe szedve írja le. Az 1848/49-es eseményeket azonban folyamatosan, szétválasztás nélkül közli. Megjegyzem, hogy Krasznay Péter szabadságharcos szereplése ebben a kéziratváltozatban a 6. zászlóaljnál kezdődik, a 10-nél folytatódik, majd altisztként kerül a 25. zászlóaljhoz, s végül Buda ostroma után liszti kinevezéssel veszi át a 48. szabolcsi zászlóalj. A szerző tehát többször is átnézte, átjavította visszaemlékezéseit. Mind a stílus, a szóhasználat, mind az írásmód árulkodik erről. A leírt szövegnek sajátos hangulata van: az éló' beszéd ritmusát idézi. Központozása is ezt követi, pontot ritkán tesz, pontosvesszővel választja el a gondolatokat, új gondolatsort új bekezdésbe foglalva. Előadásmódja a köznapi élmények, történetek leírásakor természetes, könnyed és gördülékeny, szemléletes megjelenítő' erővel bír. (Itt fordulnak elő a tájszavak is, pl. karityol, dürgés, csati, pacsni, leférgedzik, kuttog stb.) Nehézkes és hosszú latinos mondatszerkezetek is gyakoriak az emlékezésben: elsősorban a politikai helyzetről, eszmékről, hazafias érzésekről, felelősségről szóló gondolatok esetében (pl. a pátosszal megírt előbeszéd). Sajátos hangulatot teremtenek a tájszavak használata mellett az idegen szavak is. Ez utóbbiakat többnyire kiejtés szerint írja le (kivételt képeznek a latin szavak és kifejezések). Nagybetűvel írja: a személy-, nép-, földrajzi neveket, továbbá a foglalkozási, rangot jelölő szavakat/ neveket. Jellemzőaz írásra, hogy az „a" névelőt és az „s" kötőszót mindig hiányjellel látta el. A régi helyesírást követve használ bizonyos szavakat (pl. perse), a betűket főzéseket vonással jelöli (bár ebben nem következetes). A helyi nyelvjárást, kiejtést tükrözik az e-é, é-í, o-ó, o-u váltakozást mutató szavak (pl. Marosi - Marusi, onet-onél, Szabóles, volt, kisér-kísír stb.) Az igekötős igéket a legváltozatosabb formában írja általában külön. Rövidítéseket is alkalmaz (pl hónapnevek és vallások esetében). A helyesírás tehát számos ponton tükrözi a visszaemlékezés szerzőjének műveltségét (a latinos jellegzetességek, a helyi tájszólást tükröző hosszú ó-k és az f-zés). Mindez indokolja, hogy minél többet megőrizzünk a helyesírásból. Az archaikus jellemzők közül a hangkiejtési jelölő"aposztrófot elhagytuk, megtartottuk azonban az egybeírás és különírás jellegzetességeit. A kis és nagybetűk használatát is meghagytuk úgy, ahogy kéziratban volt. A magánhangzóknál az ö és ü esetében lehetetlen a betűhív közlés, mivel a két ponttól a vízszintes vonalig mindenfajta változat megtalálható a szövegben, a helyesírás valójában nem követhető. Itt a mai helyesírást alkalmaztuk. A többi magánhangzó esetében megőriztük az eredeti rövid vagy hosszú magánhangzós változatot. A központosítást a jobb megértés és értelmezés miatt modernizáltuk. Egyebekben megőriztük és követtük Krasznay Péter írását, helyesírását s ezzel remélhetőleg az írás hangulatát is. A kéziratban lévő sérült lapok hiányzó részeit [ J-ben kiponlozással jelöltük, vagy kiegészítettük. Az eredeti oldalszámokat a lapszélen \ j-ben jelöltük. A bizonytalan olvasatokra zárójelbe tett kérdőjellel hívtuk fel a figyelmet.