Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

és tölle megtudván, hogy az úrfiak jártak ott, felkeltek és nagyon kéretik az urfiakat, hogy jöjjenek visza, már a néma fiu elis szaladt a muzsikusokért. Nem soká kérettük magunkat, hanem nagyjából rendbe szedvén magunkat, a mi az akkori szokás szerint abból állott, hogy sáros csizmáinkról egy ficzkó szalma csutakkal a sarat ledörzsölvén siettünk a három bécsi mázsát nyomó Gáspár bátyánkat üdvözölni, hol már akkor 5-6 csinos leány hordta és vígan rakosgatta el a majdnem rajtuk veszett ennivalókat, melyhez a Pongrácz pajtásunk vékony vacsorája után erélyesen hozzá láttunk. De alig hogy a legidősebb házi kisaszony, Gyene Biri szíves kínálása és felügyelete mellett sikerült egy pár jó szelet friss kolbászt eltüntetnem, a midőn a tatárfalvi banda, mely egy klarinétos, két hegedűs, egy brugós és egy rostástól állott, rá zúdította azt a nótát, hogy nincsen széna, nincsen abrak, a min pedig igen jól ki lehetet verni a szoboszlai kopogóst. Birike éppen hozzám hajolva ismételte szíves kínálgatásait, közben könybe lábadt szemmel panaszolta, hogy 48-as honvéd és Bemmel Török országba ki ment jegyesséről még mindég nem hallott semmit, hogy él é, vagy meghalt. Kérdezte, hogy mi felénk nem hallani é valamit szegény kimenekültekről, s azok közt az ő kedves tójzijáról (Pongrácz), mire én éppen vigasztaló szavakról gondolkoztam, a midőn a banda megszóllak. Arra én felugrottam és azt mondtam Bilikének, hogy ha Lojzi tudná, hogy én most az őforrón szeretett kedvesét vigasztalandó tánczolni viszem, a mihez mindég oly jókedvei járul, azt hiszem nem neheztelne reám, sőt ellenkezőleg hálát érezne irántam, hogy kedvesét az örökös busongástől legalább kevés időre is elvonom, s azzal át fogva csinos termetét tánczolni vittem, mibe ő egy hoszu sóhajjal és könyes szemmel beleegyezett. Minthogy a tatárfalvi bandában lévő rostás hangszerét másutt, mint Szathmár megye Szamos oldali vidékén sehol sem láttam, sőt kevés idő multával ott is kiment a divatból, s lehet hogy soha sem is jön többé szokásba ez a kezdetleges muzsika, nem lesz felesleges azt röviden leírnom. Állott ugyanis az egy jó tenyérnyi szélességű és közép terjedelmű szita kávából, melynek egyik felén szita v. rosta szövet helyett dobb bőr feszült, a káván belől pedig, aira 5-6 pár lapos rézkarika volt ketessével lebegő helyzetbe drótokra fűzve. A Zenész a szerszámot üres oldalának felső karimájánál fogva ugy tartotta bal kézzel, hogy alsó széle bal karja hajlásában fészkelt, jobb keze mutató ujját a dobb bőrön a zene ütemének megfelelői eg húzgálta végig, sőt a szükséghez képest jobb tenyerével ütötte is, mi állal az úgy nevezett Török muzsikánál szokásos dob és réztányért majmolta, a mi a külömben nem igen kitűnő muzsikának némi élénkséget adott. A tánczmulatság e szerint, melyben rajtunk éjjel érkezetteken kívül még Madarassy Kálmán, Gyene Sándor és Berti is részt vettek, vala mint a Szép Sulyok iza is ott volt Sályiból, a kis Lujzika serdülő szintén szép bugával, későn kezdődvén reggel is folyamatba vőlt. A midőn az a bal eset vetett végett neki, hogy az udvaron levő nagy terjedelmű istálló, melyben négy ló és mintegy 30 db szarvas marha volt, kigyúlt. Az ól padja szénával lévén megrakva, oltani nem lehetett. De elég munkát adott az állatok kiszabadítása, melyek közül több darab nagyobb égési sebeket szenvedett az alattuk vőlt alom szalma is meggyuladván, de magunk is többen megsérültünk. En a nyakamon kaptam nagyobb mérvű égési sebet egy oda hulott tüzes perje csomótól, a mi azonnal magassan felhólyagzott. Arra azonban a háziaszony Gyene Gáspárnő olyan hathatós órvasságot rögtönzött, a mely alatt a fájdalom rögtön megszűnt és pár óra múlva egy fél tenyérnyi terjedelmű fényesség a bőrön mutatta a seb kelyet, mely pár nap alatt lehámlott, s a helye sem látszott többé. Állott pedig ez kendermagból készült olajtól, melyben közönséges házi szappan lett 1/3 menyiségben olvasztva, mely orvaság azt hiszem, hogy len mag vagy napraforgó mag olajai is készíthető lenne és megfelelne a czélnak. Ez a baleset megzavarta ugyan a mulatságunkat, de mivel nagyobb kár az állatok közt nem esett, az ugyan ott lakó Gyene Menyhért bátyánk meghívott magához mindanyiunkat ebédre. Az igaz, hogy az már ugy alkonyat fele volt, adig a tűzoltás foglalván el bennünket, de mivel a