Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

lányok is velünk jöttek, a banda is utánnunk sonfordált és végig muzsikálta utánunk a falut a minden nemű, színű és fajtájú házi kutyák nagy megbotránkozására, a melyek kaputól kapuig kísírtek bennünket, hangosan adva kifejezést felháborodásuknak. Ily módon elhaladva a melett a híres tatárfalvi templom melett, a melynél lévő eleven toronyból pár évvel az előtt leférgedzett a harang, eljutottunk Gy. Menyus bácsiékhoz, a hol a tűzoltói fáradság után jól megebédelvén és szintén hévnapos Menyus bácsi egészségére közbe közbe poharat ürítvén megint tánczba keveredtünk és reggelig folytattuk a mulatságot. A mikor azután valamelyik bolond fiu indítványára a korhelyleves reggel izése mellett el határoztuk, hogy a harmadik testvért Gyene Boldizsárt csomaközi lakásán felkeressük még az nap mind seregestül, a rostás bandát sem hagyván el, mert hál annak is névnapja van. Ilyen három testvér pedig nem csak azért ritkaság, hogy egynapra esik a névünnepük, hanem azértis, mert azok közül a Gáspár négy mázsás, Menyhért két mázsás, adig Bódizsár olyan ösztövér, mint egy felkiáltás jel és még az egy bécsi mázsál sem közelíti meg, de magasságra mindenik meg közelíti a magyar ölet. Hát szépségesen felkerekedtünk mi reggeli után, a Menyus bácsi és nője és özv. Sulyoknő felügyelete alatt, 4 Gyene és két Sulyok leány, hét fiatal ember és a banda öt szekerén, Szamosbecs, Tóth falu, Csenger, Óvári, Bagos felé, hol egy etetésre kifogatván adig a nők a szekereken, mi pedig korcsma állás földjére elterített szalmában aludtunk pár órát és este felé szerencsésen Csomaközre értünk a Bódi bácsi tanyai lakására, hol a házi gazda azon töprengett, hogy miért nem tudta, hogy jövünk. Már azólta leöletett volna egy süldőt, hogy friss hurka kolbászai is elláthatna bennünket, de most már késő hentesért küldeni a távoli faluba. Mire én és Madarassy Kálmán vállalkoztunk a hentességre és a kijelölt szép kövér süldőt azonnal leszúrván, mire a hentes a falubői kiérkezett, már megperzseltük és mégis tisztítottuk. Még pedig oly jól, hogy a Hentes Nemzetes Berey Miklós uram megdicsért bennünket oly módon, hogy be gyönyörű egy pár magyar fiu, ezekért nem volt kár megoldani a gatyát ! Mely megnyugtató nyilatkozat után segítségünkéi, melyhez még a lányok is hozzá járultak, csak hamar oda vitte a dolgot, hogy mire a vacsora ideje elérkezett, már örömmel élvezhettük a süldő ízletes falatjait és azután pedig hozzá láthassunk a hármas névnap megfelelő ünneplése befejezéséhez a harmadik éjjeli tánczal. Minek végeztével korán reggel én, Kormos és Rozzy Sulyok lzáékat kísírendők azokhoz csatlakoztunk, a többiek Talárfalu felé indulandók lévén még ott maradtak Csomaköz-Bere községben. Dél felé Csengerbe érvén beszabunk Brandliéknál, hol ebéd után a Sulyok lányok és Kormos egy kis szunyadásra elhúzódtak. Mi pedig Rozzy Károlyal a Bradel lányokkal a mamájuk zongorázása mellett valódi nemes élvezettel tánczoltunk, előre megegyezvén, hogy az idősb és magassabb Tilda a szinte nyúlánkabb termetű Rozzy, az aranyos Iza pedig az én tánezosnőm lesz. Mindanyian kitűnő tánezosok lévén még az úgynevezett magyar szólót is eljártuk, melynek egyik szebb figurája oly szépen sikerült, hogy a mama bámulásában, elfelejtett zongorázni, a min azután oly víg kaczarozás keletkezett, a melyre a szomszéd szobában szunyádé Sulyok lányok felébredtek, mire azután a Brandl lányokat felváltották a tánezban. B. Iza pedig a zongorához ült, míg anya és Tilda uzsonna készítés körül láttak, minek befejeztével a közeli Sályiba Sulyokékhoz jutván, ott azonnal lecsücsültünk és telyes 12 órát aludtunk, vagyis esteli 7-től reggeli 7-ig. Sályiból másnap Fülpösre mentünk Kormossal ott lakó özvegy annyához, a hol azután pár [38| napig pihentünk. Az alatt a Szamos anyira befagyott, hogy sem csőinakon, sem gyalog a még gyenge jégen rajta átmenni nem lehetvén a közlekedés fen akadt. Kormosnak a kis szekere pedig Oköritón volt igazítás alatt, hogy azt áthozhassuk a 2 1/2 mértföldel feljebb eső Csengerbe kellett volna kerülni, a mit a csekély fagy ás folytán még roszabbá vált utón két napalatt lehetett volna megcsinálni. A helyett magunkhoz vévén két erőss embert deszka ladikba ültünk, mi hajtottuk a ladikot, a két ember pedig a Csólnak első részéből csapó fákkal törte verte a