Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
magában foglaló nagy terjedelmű erődítmény épült fel ugy, hogy hajnali szürkületre, a mi segedelmünkéi oda az ágyuk is feltolatván, mégis kezdették működésüket, mi pedig egy kanyarodással a kis svábhegy alá, a budaörsi utra, s ónét az I-ső hadtest tábor helyén át vonulva, mire a zivataros éjj után a nap szép derülten feljött, táborhelyünkre érkeztünk, jól kifáradva az álmatlanság és egész éjjeli terhes munkától, s miután az Őrnagy számba vett bennünket, kiki szalma sátorába húzódott s oly jót aludtunk, hogy én csak arra ébredtem fel, a midőn az én hűséges tápláló aszonyom a kész jó ebéddel Promontorból megérkezett, és jól kiéhezett gyomromat ízletes eledeleivel, s az éjjeli menny és ágyudörgéstől zugó füleimet kedves csevegésével boldogította, többszörösen kifejezést adva a beli örömének, hogy az éjjeli veszélyes kirándulásból épen és egészségesen visza érkeztem. Ettől fogva nagyobb erővel folyt az ostrom, ugyanis a Krisztina város mögött felállított 24 fontosok éjjel nappal döngették a várfalának a Fejérvári és bécsi kapu közötti részét, míg az ugyan ott, a Gellért és kis svábhegyen felállított apróbb lövegek a vár köröndjein felállított osztrák ágyukat oly eréllyel lövöldözték, hogy azok kénytelenek voltak a vár belső utzáira és a Pest felé lévő tereire visza vonulni, a honét azután boszuből Pestet bombázták, a hol azután a Duna parti utzákban temérdek károkat okoztak. Május 17-én éjjel a vállalkozó század ujjból sorakozott és a kiadott parancsnak megfelelői eg fegyveresen, de podgyász nélkül a legnagyobb csendben neki indult a városnak, még a katonás erőss topogás is megvolt tiltva s így az erőss ágyúzás óriási moral y a közölt eljutottunk a közvetlen a fejérvári kapu közelében fekvő Szarvas vendéglőhez, honnét a 4-ik vagy 5-ik ház kapuján behatolva az udvar vár felölli végén lévő fal kerítésen tört résen bejutottunk a váralatti kertek kerítéséhez, a hol már lerakva lévő lábtőkat sikerült a legnagyobb csöndben felvonni a falak alá, de a mint azoknak fel állításával bajlódnánk, ugyan ezen az udvaron, melyen mi átjöttünk, nagy zajjal törtetett elő egy másik zászlóalybeli vállalkozó század, mely zajra az ellenség figyelmes lévén, a bevonulásra szánt egyetlen résre erőssen kezdett ap rőf egy vérből lövöldözni. A sötétben nem tudhattuk, hogy melyik zászlőalybeliek lehetnek. De a lövésekre hihetőleg azok meghúzódhattak, mire vezetőjük erőss hangon bíztatta őket, a kit hangjáról megismertem, hogy Mikecz Tamás 48-ik zászlóalybeli százados, a ki azután nagy lármával törtetett a kerten keresztül a falak alá, a hová azután felülről, egy balról eső köröndről, a fejérvári kapu tornyából sürven jöttek az ellenség lövései, bárha nemsok eredményei is, de bizony azért esett el egy pár ember a mieink közül is, a 48-ik zászlóalyból pedig az Isaszegi csatában magát kitűntetett Sipler Károly hadnagy esett el s rögtön meg is halt. Ezen elhamarkodott és zajos támadás folytán az ellenség olyan erőt gyűjtött e pontra, hogy különben is a hozott lábtók az ott rendkívül magass falaknak alig feléig érvén fel, a támadás sikertelen volta folytán e helyről visza vezényeltettünk, a visza vonulásnál még több embert veszítettünk, az volt a szerencse, hogy az 52-ik zászlóalyhoz beosztott beregi önkéntes század még az átvonuló udvaron lévén, az a közelebbi emeletes házakban oszlott szét és azoknak felső ablakaiból és padlásairól lövöldözött a falakról operáló ellenségre és azokat megakadályozta, hogy reánk a fal alatt lévőkre nyugodtan lövöldözhessenek, mert különben mind el lövöldözhettek volna bennünket, míg az egyetlen résen ki bujkálhattunk volna, így is mi, 25-ik zászlőalybeliek, kik legutoljára hagytuk ott a falakat, másfelé - a Szarvas vendéglő hátulsó épületének egy pár ist aló ablakain bujtunk keresztül, előbb egymás válláról utóbb egy oda kerített kisebb lábtóról a vendéglő udvarára, és az alatt már világosodni kezdvén ki sem mehettünk táborhelyünkre, hanem az üres vendéglő és szomszédos épületekben húztuk keresztül a hoszu napot, időtöltés képpen a vendéglő sorjában lévő egypár emeletes ház padlásáról, sőt kéményeiből is lövöldöztünk a Nádor palota ablakaira, minthogy a falakon a Német nern mutatkozott, s így lövéseinket nem viszonozták, megkísírelték azonban néhány bombát közzénk bocsájtani, de azok a velünk átelleni sorházakon is tul hullottak le, s így mi az utzán