Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

is bátran őgyelegtünk az épületek által fedezve lévén, be is járták a legények az üressen álló házak pinezéit is valami élelmi tárgyat keresve, de kevés eredménnyel. Egyik ház padlásán találtak három zsák hajas mandulát és vagy három pinezébe néhány üveg veres bort, a mi azonban hirtelen elfogyott a nélkül, hogy éhségünket csilapította volna. Míg azután este 9-10 óra között csendességbe kivonultunk a táborba és 20-ikáig, az az harmadnapig tétlenül hevertünk már egészen othonossá lett tanyánkon. Május hó 20-ikán délután három a zászlőalybeli dalárda tag altiszt pajtásommal átmentem a 48-ik zászlóaly tanyájára Gábor testvéremhez azzal a szándékkai, hogy a menyiben már kéz alatt tudomásunkra jutott, hogy a következő éjjel ujjabb és pedig általános ostrom fog bekövetkezni, a hol igen könyen ott hagyhatjuk a fogainkat, testvéremtől és a többi szabolcsi ismerősöktől elbúcsúzzak. Egész estig ott mulattunk és énekvezetőnk Nagy Sándor is velünk lévén, igen szépen danulgattuk hazafias daliáinkat, az egész zászlóaly tiszti kara körünkbe [87] gyűlvén, estére érzékenyen, egyik másik könyezve is búcsúztunk el egymástól és a parancs értelmében ruhástul lenyugodtunk ugyan, de nem igen aludtunk, mert 11 óra tájban fegyverbe szólílattunk, és podgy ászunk hátrahagyásával, folytonos ágyudörgések közt a már I7-én használt uton benyomultunk a vár alatti utzákba, és onnét hajnal felé a vár falai alá, és zászlóaljunk fele a vár alatti házsor padlásaira vezényeltetvén, onet sűrű tüzelést indított a vár falain mutatkozó ellenségre, míg a másik felével én is a fal tövéig nyomulván, az ott talált láblók felállításához fogtunk. Bár ugyan a házak padlásain, kéményein és fedelein is nyüzsgő zászlóaljak oda rendeltjei folytonos tüzelésükkel meglehetős védelmet nyújtottak nekünk, azért holmi kaszamatákon lévő lőrésekből sok embereink elhűl lak, még többen sebesüllek, a nélkül, hogy ott a várba felhatolni reményünk is lehetett volna, anyival is inkább, mivel a rendelkezésünkre álló lábtők közül alig akadt kettő három, a melyik a fal magaságáig el ért volna. Már reánk viradt, még mindig egyformán állottunk, anyit javult helyzetünk, hogy világos lévén, az épületek tetején lévők biztosabban lőhettek a falon mutatkozó németeket, s így azok reánk nem merlek tüzelni, mert a végett amelvédjeik fölébe kellelvén emelkedniük magukat a házfedelekről lövöldözők czélpontjául tették ki, ezenkívül a Gellért hegyről is folyton tartó ágyúzás veszélyeztette a Nádor palota és várfal közötti tartózkodást nékiek, s így megkezdettük a lábtókon a felkapaszkodást a miben azonban a közvetlen közelünkben lévő Fejérvári kapu feletti toronyban lévő ellenség lövöldözése és különösen a lábtók rövid volta akadályozott. Ehez járult még az a körülmény is, hogy a mint a falazat első párkányzatáig feljutottunk, az azon felül lévő lőréseken a kaszamatákból lőttek reánk, minek folytán a külső falazat előterére gyülekeztek a mieink és ónét lövöldöztek a lőrésekbe, az alatt én és több társaim a falazat tetejéig érő pár lábtón igyekeztünk feljutni és miután a töllünk jobbra működő Donmiguel ezredbeliek a kapu feletti őrtoronyban lévőket sűrű tüzelésükkel elhalgatatták, ugy látszott, hogy sikerülni fog feljutni, a midőn a balról egymás mellett lévő két. láblóra felülről egy sttryos ^< renda hulott, a mely az elől jövőket lesepreLle. Az a létra, melyen én is felfele törekedtem a fal tetején tul érvén, ott a németek, helyesebben olaszok, minthogy itt olasz ezredbeliek voltak, a létrát előbb eldönteni akarlak, azután megfordították, minek következtében arról mind lehulottak, egyedül én kapaszkodtam meg félkézzel és egy darabig fügve maradtam, de látva, hogy igen magassan vagyok és az alattam meredező szuronyok miatt le nem ereszkedhetem, de meg a 48-ik zászlóalj Őrnagya Rakovszky biztatására a leürüit létrák újra kezdenek felfele törekvőkkel megtelni, a létra fogai közt felbujtani és újra felülre kerültem, akkor égő szurkos veszőből font koszorúkat és kézi gránátokat szórtak reánk, mely utóbitói egy jobb arezomat érte és azon tetemes égési sebet ejtett, melynek élénk fájdalma által megzavartatván a létráról lesiettem és a sebemre egy marék nedves földet nyomtam, a mi annak égető fájdalmát rövid idő alatt megszüntette, az alatt parancs érkezett hozzánk, minek következtében a vár alatti kerte-