Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Unghvár vidékéről ösze kerített nemzetőri és egy pár honvédcsapatok, melyekhez a Munkácsi várból kihozott pár löveg kezelésére az unghvári Gör.Cath. papnövendékek vállalkozván, ezen hirtelen öszeszedett, leginkább rendetlen csapatokból álló, de leginkább Ötvös Tamás, kormánybiztos által fel lelkesített csekély számú sereg oly hévvel támadta meg, hogy a Munkács elfoglalásával kérkedő osztrákok megfutamodván, Galicziáig meg sem állapodot, még élelmi készletét és munícióját is hátra hagyta négy darab ágyúival együtt; szóval nem csak a fősereg győzedelmeskedett minden öszeütközésnél, hanem a Bácskában, Bánátban és Erdélyben is kedvező szerencsével harczoltak a Magyar seregek. Mind a mellett sem adhattuk át magunkat azon reménynek, hogy a szabadság harcz az ellenség telyes leverésével fog végződni, mivel mindinkább terjedt a híre annak, hogy a Muszka nagy erővel két, háromszázezernyi seregekkel készül reánk törni és edigi sikereinket megsemmíteni, csupán az idő javulását várja, hogy az országol éjszakról övedző Tátra bérczein behatolhasson; és erre Bécsbe szorult fő uraink álal folytonosan sürgeteték, azok által t.i. a kik az osztrákokkal tartottak mindég és most is azokkal tartanak, ilyenek pedig számosan vannak, hiszen még a legmagyarabb mágnás családnak is van egy, még pedig a 1 eggazdagabb tagja, névszerint Gróf Károlyi Lajos, a ki egész forradalmi idő alatt Bécsben fészkel, és a magyar szabadságnak éppen olyan esküdt ellensége, mint Vindisgrécz, míg testvérjei István és György lovas ezredet állítottak saját költségükön, a melyben Istvánnak csak nem még gyermek fia Sándor tényleg harezol a szabadságért; vannak közöttünk optimisták, a kik Kosuth bíztató kiáltványai nyomán meggyőződve látszanak lenni arról, hogy most már a legrövidebb idő alatt végképpen legyőzzük az osztrákokat, és kiverjük az országból, és köztársasággá alakulva, a némettől végképpen megszabadulunk; én azonban nem bízok ügyünk végleges győzelmében, így is majdnem mindenütt kétszerte nagyobb, és jobban felszerelt ellenséggel kell szembe szálnunk, ha a muszka segítség reánk zúduJ, akkor négyszer vagy ötször anyi ellenséggel kell [ majd küzdenünk, mint a menyien mi vagyunk, a minek jó kimenetele nem lehet, mi már nem tudunk ujjabb seregeket állítani, hiszen mindenki, akiben a haza és annak szabadsága és függetlensége iránti Szeretet lángol, a csatatéren van, jó volna, ha a veszlességeinket pótolni tudnánk, hiszen a. győzelem is vesztességgel jár; legutóbb az Isaszegi csatában is 800 embert vesztettünk, hát ha számba vennénk mind azokat a hiányokat, melyeket a Februártól kezdve vívott 7-8 csaták veszteségei, betegségek idéztek elő seregünkben, lehet é azt kellően pótolni arról a kis területéről az országnak, a melyre az utóbbi győzedelmes csaták előtt szorulva voltunk; éppen azért többen abban a véleményben voltunk, hogy ezután a fényes győzelmek után megkellene kisírleni az osztrákkal a kiegyezést, nem várni be, míg a muszka reánk küldi rabló hadait és már edig is sokat szenvedett hazánkat feldúlja, bennünket pedig eltipor, sőt ez vőlt akarata a hős Görgeynek is és Damjaniesnak, Leiningennek, s többeknek. Azonban Kosuth rendkívüli nagysága daczára tele volt boldog reményekkel a haza jövője felől, és tüneményszerű szónoki tehetségével magával ragadott mindenkit, és kimondatta az ország gyűlés által az Osztrák császár detronizátiőját mint Magyar királyét, kimondotta az országgyűlés 1849. April 14-én kelt határozatával, hogy Magyarország Ausztriától telyesen függetlenül, mint köztársaság kormányoztatik és mint ilyen, senkinek és semmi más nemzetnek alája vetve nincsen, Ferencz Jósef osztrák császárt Magyar ország királyának einem ismeri, szóval ki lett adva az az ugy nevezett fügetlenségi nyilatkozat, mely szerintem az ország sorsa felett döntött, feloldotta a Magyar ország elfoglalhatására törekvő Orosz hatalmasságot a non interventió elvének további megtartása alól, mert ezen nyilatkozat után nem vóll többé a magyar szabadságharcz az osztrák birodalom belügyének tekinthető, ezután az már két külön állam, egymástól független Országok közötti háborúnak vóll tekinthető, s így a muszka segítség beavatkozásának minden akadálya elhárítva lett, hogy ezt megnem gondolták Debreczen-