Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

ben, csodáltuk, de nem tehettünk rólla, el kelett fogadnunk a határozatot, bárha féltünk is annak következményeitől, harczoltunk tovább nem a győzedelem reményében, hanem a haza, a nemzet becsületéért. April hó 9-én már táborba szállottunk a Czinkota felett lévő fensíkon az egész 11-ik hadtest 12000 ember, ettől balra Rákoskeresztúron feküdt egy 8-10 ezernyi nemzetőri sereg Czegléd-Nagykőrös vidékéről Azsbot ezredes alatt, Váczon a Kmetti hadteste maradt, honét a Váczi csata után Görgey, Damjanics, Klapka tovább üldözték a megvert Göcz és Jablunoszky féle német seregeket, melyhez néhány gránátos zászlóalyal Veiden csatlakozott, és átvette a parancsnokságot; mi minden másod, harmadnap támadást intéztünk a Pest alatt tanyázó ellenségekre, s őket a Rákos vizén átnyomván, visza jöttünk Czinkotára, Vindisgrécz pedig azt hivén, hog)' vélle szemben az egész főhadsereg áll, nem mert onnét mozdulni, csak tétlenül állott serege zömével, mivel sem támadni, sem viszavonulni nem határozta el magát, egyszer egy ködös reggelen a Német is támadt, és előőrseinket visza nyomta egész Czinkotáig, hol vele ágyuharczba bocsájtkozván, a midőn gyalogságával is előre nyomult Kmetinek Dunakesznél álló előcsapatja jobbról, Azsboth pedig Rákos Keresztúr felől balról, oldalba vette, mire sietve vonult visza a Rákoson tul lévő besánezolt táborba, hová a Szekulics diviziója utánna nyomulván, a nagy itze czégű vendéglőből és pár sánczából is kiverte és két ágyút is elfoglalt. Ezen alkalommal a zászlóalyunk, t.i. a 25-ik a Rákoson akarván átmenni, a Nagy icze vendéglő [76] közelében az országúton lévő kőhídon egy gránát a hídra esett le, mitől a hídra törekvők meghátrálván Slof Almos őrmester rendes szokásához képest berúgva lévén előre ugrott, és azt kiáltva a fiuknak, hogy ettől féltek? Pár lépésről reá lőtt a hídon forgó gránátra, a mely abban a pilanatban szétrobbant és egy szilánkja Slof előre tett jobb lába bokáját, másik Decsy káplár balkarját érte, s többeket megsebesített, mire én szakaszommal a hidal kikerülve a vízen mentem által, a merre azután a többiek is húzódtak, minthogy a hidat a németek tovább bombázták, míg a Rákos csabai oldalról is támadva lévén Pest felé elhúzódott, hová mi nem követtük, hanem megelégedve ennyi sikerrel, táborunkba visza mentünk. April 17-én délután találkoztam Papp Lajos alezredessel Aulik hadtestparancsnok vezérkari főnökével, a ki a 10-ik zászlőalynál főhadnagyom vőlt, és kijelentette, hogy nagyon örül, hogy találkozott velem, mert hiszi, hogy szívesen vállalkozom arra, hogy még ma azonnal futárként menjek Görgeyhez, a ki körülbclől Ipolyság körül lehet. Én igen meg örvendtem a megbízásnak, leginkább azért, hogy így alkalmam lesz a hírhedt Görgeyt közelről is megláthatni, rögtön csapatomhoz futottam, és bejelentettem kapitányomnak küldetésemet s azután zakkundpakk felkészülvén a tábornoki irodába mentem jelentkezni, hol a viendő levelet Papp alezredes átadván egyidejűleg megkért, hogy viszajövőbe Váczon vegyek neki eg)' mentére való sötét zöld posztót, mert őmost már a huszárokhoz lévérr beosztva olyat kell viselnie, azután egy tóth fuvarosnak a szekere előálván, annak igyekezett volna megmagyarázni, hogy mely uton mehetünk Vácz felé a nélkül, hogy az ellenség patroljaival ne találkozzunk, perse hogy hiába beszélt hozzá oláhul, a mely nyelvet az ezredes erdélyi szánnazásu lévén, jól beszélte, a tóth csak bámult, azután németre fordította, perse hogy azt sem értette, én azonban megértvén, kezdtem neki tótul magyarázni, mire az alezredes egészen felvidult, és csodálkozva kérdezte, hogy hol tanultam, s hol jutottam ezen nyelvismérethez, hogy németül, tótul tudok? Azután még egyszer elmondatta velem magyarul, hogy mit mondottam a tóthnak az útirányáról, s azzal útnak indított, én azután az ut elején újból a fülibe súgtam a tóthnak, hogy a Szent Mihály pusztán át Mogyoródnak, s ónét Veresegyházának kell mennünk Váczra, Fóth felé ne menjünk, mert oda kijárnak a németek a Városligeti táborból. A tót fuvaros erőssen állította, hogy tudja a dürgést, mégis a mint a fasorokkal elkülönített tábla földek közt jó ideig csavarokva egy rendesnek látszó faluhoz értünk, az ott a szélső ház előtt ránk bámuló aszonytól tudtam meg, hogy