Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Rezsnyi kapitányt, ki az őrnagy szokásos távol létében a zászlóaljat vezényelte szabatos vezetéséért igen megdicsérte, amiért aztán estére a zászlóalj legénységének Rezsnyi három hordó bort vett s azzal megvendégelte, kijelentvén, hogy ő a tábornok elismerését a legénység szorgalmas tanulásának köszönheti, Mezőtúron igen jól éltünk, a nagy gazdag városon jól elfértünk, a lakosság szívesen látott bennünket, nemcsak othon bőven lakmározhattunk, hanem még az utzán is árultak, leginkább fiatal serdülő leánykák olyan zsírba sült tésztákat, mit ott szamárkötélnek hívtak. Gábor testvérem az öreg Vay kapitánnyal és Szunyogh hadnaggyal a reí. kántornál Gyöngyösynél volt szálláson, a ki régebben Nyírbogdányban lakván ott ismerte. Volt egy feltűnően szép szőke leány a háznál, a ki Szunyogh hadnaggyal igen jól találta magát, egy este mikor én is nálluk vacsoráltam az öreg Vay látva, hogy a leány és Szunyogh esdesden néznek egymás szemébe, addig gusztírozta őket, hogy milyen szép összeillő pár lenne belőllük, míg egyszer csak felugrott az asztaltól, kardját felkötötte és a leányt szüleitől Szunyogh részére formaliter megkérte, a Juliska perse hogy kereket oldott, mi pedig az öregbe már egy kis bor is lévén, tréfára vettük a dolgot és napirendre tértünk felette, de nem ugy a fiatalok, mert akkor ugyan halgattak, de a midőn pár nap múlva onnét tovább kellett mennünk, a mint a század a Gyöngyösi háza elől megindult, Szunyogh hátra maradt Juliskától elbúcsúzni, az a Szunyogh keblére borult és alig tudták a két szerető szívet egymástól elszakítani, Juliska jajj szóval ismételte, hogy sohasem látja többet és alighanem sejtette, mert szegény fiu nem került visza, a tóthrnegyeri (Nyitra rn.) temetőben alusza örök álmait, Juliskája is meghalt bujában utánna nem sokára, a midőn testvérem tudatta vele kedvessé halálát. Mezőtúrról ismét Tiszafüred felé mentünk és Martius 20-a körül előnyomultunk Szíhalomig, a hol egy napi parancsban tudtunkra lett adva, hogy hadtestünk a 2-ik hadtest elnevezést nyerte és hadtest parancsnokunk Aulik Lajos tábornok lett, minthogy Répássy Mihály tábornok, ki nekem anyai ágon nagybátyám vőlt, Debreczenbe ment a hadügyminisztérium ideiglenes vezetésére, az a hadtest, mely Klapka vezetése alatt Tokajnál Slikket megverte, kapta az 1 -ső, a Damjanicsé a 3-ik, a Görgey féle Gáspár tábornok alatt a 4-ik, Kmettyé az 5-ik számot, ezek képezték a magyar hadsereg tiszai részét, miután Vécsey visza ment a Bánátba Temesvárt ostromolni, hol Perezel ismét egy külön hadtestei a Ráczokat erőssen szorongatta, mi azután a Kápolnai vonalon haladtunk előre és a Tarnavölgyén elszállásoltunk, kadosztályunk előbb Aldebrőn, majd Vison tán szállásolt, konet én még Aldebrőről önként ajánlkoztam öt betegnek az egri kórházba szállítására azért, hogy ott legalább egy estét tölthessek, a hová oly szerencsés időben érkeztem, hogy az aznap estére oda érkezett kormányzó Kosuth bajosnak bevonulásán, és estére a tiszteletére rendezett fáklyás zene ünnepélyen jelen lehettem, és halhattam az ő lélek emelő szónoklatát, melyei az Alexy városi főjegyző üdvözlő beszédjére válaszolt, melyei az őszes jelenvóltakat a legnagyobb lelkesülésre ragadta, reám pedig oly hatással volt, kogy szerettem volna lábaihoz borulni, és mint egy Istent imádni, és a midőn a beszéd után az érseki lak erkélyéről leszálva a tisztelgők sorai közt végig vonult, s engem egy sereg szépleány között honvéd altiszti öltözetemben meglátott, s megszólított, hogy talán egri fiu vagyok, s én jelentettem, hogy Szabolcsi vagyok, de a mult évben itt voltam jogász, válamra tette kezét, és kísírőihez fordulva azt mondotta, hogy ezek a művelt tanulókból lett altisztek képezik a vitéz magyar hadsereg lelkét, ezeknek köszönheti a haza megmentését legnagyobb részben, csakis a karomba fogódzott Elek Lilla, és Talabér Tilda szépleányok figyelme mentett meg, hogy a kormányzó lábai elé ne boruljak, de azért rneg nem álhattam, hogy vállamon nyugvó kezét meg ne csókoljam, mire arezomat megsimítva azt mondta „kedves jő fiam" és tovább ment; ugy szerettem volna ott szeme láttára meghalni a hazáért! a lyányok is ugy megvoltak hatva, hogy Talabér Tilda szóvá tette, hogy ő szeretne fiúnak öltözni, eljőni konvédnek, de mivel igen gyenge növésű gyerek volt, elkitte, hogy nem vennék be katonának.