Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Egerből másnap hajnalba mentem visza Aldebrőre, honnét tovább gyalog kelletvén utaznom zászlóalyamat már Adácson értem utói, honnét Árokszálláson át Jászberénybe, ónét Tápió szelére masíroztunk, hol beszállásolván, alig hogy megebédeltünk erőss ágyúzást balloltunk a község nyugati oldalát környező magass homok dombokon tul, s mivel ugy tetszett, mintha közvetlenül a dombokon tul ágyúznának, fel szaladgáltunk a dombokra, de sémit nem láttunk, csak a szakadatlan ágyúzást halottuk a töllünk jó két mértföldnyire eső Tápió bicske felől, melyhez később heves puska tűz is járult, este felé mind távolabb halott az ágyúzás, míg végképpen megszűnt, mint a tápió szeleiek mondták Nagykáta felé, miből azt következtettük, hogy az ellenség megveretvén arra vonult visza, egész idő alatt vártuk, hogy alarmíroznak bennünket, de az nem történvén nyugottan töltöttük ott az északát, ez Április 4-én történt, másnap [70] reggel Nagykáta felé mentünk előre, és dél tájba Tóalmáson innen egy szép emelt helyen táborba szállottunk, ott tudtuk meg azután, hogy Április 2-án a 4-ik hadtest Gáspár András tábornok vezetése alatt Hatvannál megverte Slikket, és Aszód felé hátráltatta, kinek segítségére jövő Jelasicsnak eleibe igyekezett Klapka, és Tápióbieskénél találkozott vele, a hol azonban a Tápió laposán átvezető keskeny töltésen előnyomuló előesapatját Klapkának az ellenség váratlanul meglepte, és annyira zavarba hozta, hogy több ágy u hátrahagyásával rendetlen futásnak eredt, ugy hogy Bátori ezredes lovával a Tápió folyóba dűlt, és alig tudták emberei kimenteni, azonban a Damjanics hadtestéből előbb Leiningen ezredes a 3-ik, 9-ik és egy Váza zászlóalyak és egy 12 fontos üteggel megérkezvén az ellent a Tápiótól visza fordította, később a Czilicz féle hadosztály is megérkezvén az ellent viszany omíák, s a Klapka elvesztett ágyúit is viszaszerezték, és az ellent Maglód felé hátráltatták, hová Klapka csapatait ösze szedvén szintén előnyomult, ugy hogy a németek Isaszeg és Gödöllő körül Concentrálődtak, a mi seregeink pedig félkörbe vették őket körül, ugy hogy Kmeti Aszódnál, Gáspár Hatvannál, Aul ik 'főalmásnál, Damjanics Tápió Sápnál, Klapka pedig Maglódnál állottak hadtesteikkel már április 5-én. A ll-ik hadtest Tóalmástól délnek fekvő szép fensíkon szállott táborba, melytől Kóka balról, Tóalmás jobról igen egyenlő, mintegy ágyulövésnyi távolságban feküdt, Kókát azonban egy közben fekvő kis erdő miatt nem lehetett tisztán egészben látni, éppen az ebédfőzéshez fogtunk, a mikor Kóka felől kibukkant egy ellenséges csapat, és az előttünk elterülő völgyön vezető uton Tóalmás felé kaladl, előbb gyalogság oldalán portyázó lovasokkal, majd egy üteg ágy u, azt vasasok követték, megint gyalogság, újra ágyuk, mi ebédünket a tüzek mellett hagyva csata rendbe állottunk, még pedig a Szekulics hadosztály képezvén a szélső balszárnyat Kóka felé vonultunk és azonnal előcsatárokat bocsájtottunk ki, a kik azonban utasítva voltak, hogy csak az esetben lőjenek, ha az ellen támad, de az esendeségben igyekezett elvonulni, támadni nem volt szándéka, s így mintegy nyólez vagy tízezernyi sereg ugy vonult el előttünk, kogy egyik részről sem történt egyetlen lövés sem, mi pedig szerettük volna őket megtámadni, mert amint a szép fensíkon csatarendben altunk, és magunkon végig tekintettünk, oly erővel látszottunk lenni, a melyei az előttünk elvonuló ellenséges sereget megverhetni hittük, azért égtünk a vágytól, hogy mi is győzelmi babérhoz juthassunk; és a mint Aulik tábornokot táborkarával zászlóaljunk állása felé közeledni láttuk, nagy éljenzéssel fogadtuk, mire ő kézzel intett felénk köszönetet, és komoly arczal tovább lovagolt, és a huszáraink által elfogott három német lovast examinai ta, azután hozzánk vágtatott egy fiatal tiszt a tábornok azon parancsával, hogy a zászlóaljunk (25-ik) menjen hátra, ebédeljen meg, és azután menjen Kókára, hol az előőrséget fogja Dány felé kiállítani s így ez a találkozás az ellenséggel békésen mult el, egyedül annyi történt, hogy Jelics nevű huszár hadnagy a Kóka felől lévőkiserdőhöz húzódván szakaszával a portyásző oldal patroljaira az ellenségnek reá csapkodott és azokból néhányat elfogdosott, a kik azután előadták, hogy az a sereg a Simonies által vezetett 12 ezernyi had vőlt, melyet még