Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Házi gazdánk igen szegény zsellér ember lévén összeraktunk négyen tizedesek egy kis húsra [61] és borra valót és elég jó vacsorát csináltattunk. Perse a gazdánkat is megvendégeltük, úgyis ő járt a hus és boréit, perse, hogy daliásra is került a dolog, Dobos Laczi igen szép tenorista lévén, mire egy pár czimbora a közelebb szállásolok közzül oda került éppen a midőn a házi gazdánk azzal mulattatott bennünket, hogy az éppen átellenben lévő zárdában a Gvárdián milyen nagy németbarát, hogy a midőn az év elején a németek a városhoz közeledtek, azt prédikálta a Templomban, hogy most jönnek az Isten angyalai, a kik bennünket a főfő Belzebub Kosuthtól és az ő ördög czimboráitól megszabadítanak. s.a.t. Erre az oda kerültek közzül egy Slof Almos nevű öreg káplár czimbora, a ki Jekelfalussy kapitánnyal került oda, az előtt nálla mint a féle vén lót diák fiainak vóll házi nevelője, iszonyú haragra lobanván indítványozta, hogy menjünk át a zárdába és azt a Svarczgelb kutyát, a Gvárdiánt akasszuk fel. Előbb sikerült lecsillapítanom az öreget, de azután Csákány káplár, mint régi praktikus baka kieszelte, hogy ott még gyengécske vacsoránkat és fogyatékán lévő borunkat is kiegészíthetjük. A Donmiguel is nagy kedvet kapott hát nem lehetett őket többé viszataitani, átmentünk és bezörgettünk a zárdába. Két fejér köteles barát be is bocsájtott, de vesztére, mert. az egyiket Sloff mellen ragadta és a falhoz szorítván reá förmedt, hogy vald ki, hogy te vagy a Gvárdián. A két pap szabadkozott, hogy ők csak Fráterek, a Gvárdián elszökött a németekkel, de Sloff nagyon othon találván magát, hihetőleg volt is már barát, de tagadta a vén hundszfut, követelte, hogy nyissák fel neki sorba a czellákat, hadd keressük meg a Gvárdiánt. A kulcsárnak azonban vőlt annyi esze, hogy legelőbb is az élés kamrákat nyitotta fel, hova behatolván az ott talált minden féle friss kolbász, hurka, szalona, gyönyörűséges buza kenyerek elfelejtették velünk a Gvárdiánt, hanem egyenesen evéshez láttunk, az egyik pap pedig elszaladt és hozott egy nagy veder fonna bádog edény veress bort, s poharakat, a mint így kedvünkre lakmároznánk, nagyon természetesen nem respektáltuk a hely szentségét, hanem rágy ütöttünk egy jó női ára, köztünk termett egy alig 15 éves szüszke gyerek hadnagyi ruhába, és igen parancsoló hangon kövelelte, hogy azonnal takarodjunk innen ki, mert a Tábornok ur nem tud a lármánktól aludni az emeleten. Melyik Tábornok? Dembinszky. Olyat nem ismerünk, mondja Sloff, a mi tábornokunk Perezel, az vélt még tegnap, de már ma Dembinszky, tehát vonuljanak el, mert baj lesz, azután látva, hogy én józan vagyok és a töbieknek imponálok, félre hívott és figyelmeztetett, hogy csaljam el a fiukat, látom, hogy jó gyerekek, sajnálnám, ha kellemetlenség érné őket. En azután előadtam a fiuknak, hogy a Tábornok ur éppen azért szállásolt ide, hogy a Gvárdiánt megcsíphesse, de az megérezvén a sáfrány illatot elszelelt, hát hagyjuk a jó öreg Tábornokot nyugodni és vigyünk magunkal a szállásunkra fris kolbászt, szakmát, kenyeret és egy pár edény veres bort, és menjünk oda mulatni, erre a fiuk kiki valami jóval megpakolva elindultak, bizony hagytunk a Speizban egy kis ürességet, az egyik pappal Sloff lat inul beszélt, ugy tudott diákul, mint egy Püspök. A másik pedig tele hozott két nagy edényt veres borral és át is hozta, s jó mulatást kívánva elballagot, mi pedig reggelig mulattunk; a szakmából egyrészt elpakolva reggel kirukolümk, de Sloffot sehol sem találtuk, már nélküle akartunk elindulni, amikor eszembe jutott, hogy este a zárdába maradt, hol is a speizban a két pappal diákul beszélgetve jól be nyakalva megtaláltuk, a min Jekelfalussy igen jó ízűen kacagot. Reggel visza mentünk Török szentmiklósra a Szekulics hadosztálya, a Mesterházi ezredesé Czibakházára és Tiszaföldvárra ment le, Répássy tábornok két hadosztályai Szajolba és Tiszapüspökibe szállásolt be, reggel azután a napiparancsból megtudtuk, hogy Perezel helyett [62] csakugyan Dembinszky lett a hadtest parancsnokunk, a ki azután a hadtestet nem brigádákra, hanem hadosztályokra osztotta, minden osztályba 5 zászlóalj gyalog, egy osztály régi, egy uj joncz huszár és 10-12 ágyu. Mi teljes nyugalomban éltük napjainkat Törökszentmiklőson, mivel előttünk Szajolban erős sereg állott, s épen azért Karger és Ottinger osztrák tábornokok Czibak-