Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

utáni Vasárnap délutánokon bejött Szathmárra Olcsváry Pál földbirtokos házához, hol két szépleány lévén, és azokhoz más leányok is el jővén rendesen egy kis zongorázás meletti táncz lett rögtönözve, melyre megfelelő számú fiatalság hiányában, négyen öten meghívattunk azért, hogy legyen kikkel a lányoknak tánczolni, a miért azután igen jó uzsonákat nyertünk fáradságunk jutalmául, felül azon az igen kedves és élvezetes mulatságon, hogy a rendkívüli szépségű s serdülő korban lévő Olcsváry Bertával, s más hozzá hasonló barátnőivel tánczolnunk lehetett; Pelőffy azonban nem igen szeretett tánczolni, és bámulatunkra inni sem, igen komolyan viselkedett, de fürge eleven tánezunkat szívesen elnézte, de maga alig vegyült bele, a mi részt vett is benne, az is inkább sétálás volt, mint táncz. Hozzánk azért tanulókhoz elég szívességet mutatott, sőt egypár kiadhatlan frivol tartalmú verseket előis adott, melyekből néhányat sikerült is leírni és megtanulni; de azok sokkal szabadabb és illetlenebb kifejezéseket tartalmaznak, mintsem ide írhatók lennének, u.m. a Gránátos, a bolha sat. Végre az iskolai év elmultával azzal a tudomással oszlottunk szét, hogy a menyiben Szathmáron többé nem tanulhatunk, aligha találkozunk az életben többé azok, a kik itt egymással szorossabb baráti viszonyban éltünk, ugyan is én Egerbe, mások Kassára, Pestre, Debreczenbe, Pestre, Mármaros szigetre készültek jogászoknak, a minthogy én: Azon évi October hó I-én be is vonultam Egerbe, és ott özvegy Szabó Ferencznő tisztességes uri aszonyságnál évi 100 az az egyszáz ezüst forintokért egészen helyes ellátásban részesültem, a hol még azt a kedvezést is elértem, hogy ha egykét iskolatársam leginkább délutáni órákban meglátogatott, házi aszonyom borral kedveskedett, de ennek híre terjedvén a látogatók mind sűrűbben kezdettek jelentkezni, s így figyelmeztettem az aszonyt, hogy szüntesse be a borbeküldését, így azután a látogatók elmaradoztak. Mindjárt az iskolai év kezdetén két egri születésű iskolatársakkal kötöttem szorosabb barátságot, az egyik Elek Kálmán vóll, kinek attya Mihály megyei számvevő vőlt, másik Siskovics Károly a káptalan főmérnökének fia, mindkettő osztály társam, sőt az utóbbival mindég együtt mentünk egy lyányos házhoz, ha üres időnk engedte, hová vele elmenvén mindenkorra meghívattam. Két szép leány vélt a háznál, kik közül a fiatalabb Szabó Mili már Siskovics által el lévén választva, nekem az idősebb Lóri jutott, a kik által mindenkor szívesen látva lettünk, uzsonákkal is megkínáltattunk időnként, de az udvarlásban a kézcsókon tul nem juthattunk, eltűrték mind a mellett, hogy az ismerőseik róilunk, mint udvarlóikról beszéljenek, miért jutalomképpen azután minden nemű öszve jövetelek, házi és nyilvános mulatságok alkalmával kötelesek voltunk őket a petrezselyem árulás veszélyétől megőrizni; s így a viszony közöttünk nemvalami intimebb természetű, de egészen tisztességes vőlt, s az az iskolai év végéig fen állott. Elek Kálmánnal pedig vadászni jártunk, a szomszéd községek határait beka[lan]dozván, sőt egy párszor holdvilágos éjjeleken el rándultunk a pár mértföldre eső füzesabonyi fáczányossába az érseki uradalomnak, és mindanyiszor sikerült három—négy darab fáczányt keríteni, a mivel az öreg Eleknek nagy örömet szereztünk, a ki azután hozzá ilőkával járult. November hó elsőjén este, a mindenszentek előestéjén a Nagytemplomban tartott Isteni tiszteleten megjelenvén, a mint a főbejárattól nem mesze Elek Kálmánnal egymás mellett áldogáltunk, egy néhány olyan mesteremberes öltözetű egyén kifelé húzódott a Templomból, kiket látva Elek Kálmán oda súgta nekem, hogy ezek azok a Spák fiuk, a kikről neked már beszéltem, a kiknek egyike a mint hozzánk érkezett láthatólag szándékosan a lábára hágott Elek Kálmánnak, a ki nem akarván a templomban zajt csinálni csak annyit mondott neki, hogy ezért a füledre mászok Spák Sándor, s tovább a templomban maradtunk, a híres költő pap Tarkányi Béla predikátióját haigatván. Kevés idő múlva bejön az én házi aszonyom logicus fia Szabó Náczi, és tudtul adja, hogy a Spák fiuk vagy 20—25 czimborákkal, botokkal fegyver-