Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
kezve várnak bennünket, de már tanulók is gyülekeznek, mire mi nem várva az isteni tisztelet végét, ki mentünk, és a Templom és Liczeum közötti téren gyülekező' Spákokhoz hárman oda menvén Elek Kálmán Spák Sándort kiszemelvén kézzel jól pofon ütötte, mire a többiek zajt ütve biztatták egymást a támadásra, de ami társaink a templom lépcsőzetén lerohanván, kereket oldottak. Ezen jó madarak, három Spák testvér vezérlete alatti kávéházi, vagy inkább korcsmai betyárok, hamis kártyások voltak, leginkább faczér munkakerüllő iparos segédek, helynélküli pinezérekből állottak, s előző években sok kellemetlenséget okoztak a tanulóknak, de ezen határozott fellépésünk után nem mertek velünk találkozni. Még azon hó vége felé Elek Kálmán egyik legjobb barátomnak egy Adel nevü 8-9 éves igen kedves kis nővére torokgyíkban hirtelen elhalván, annak temetésére heten magyar ruhába öltözve megjelentünk, közölünk egy, Báró Senyey Lajos a koszurut vitte, hatan pedig kivont kardal kisírtuk a koporsót, többen de nem magyarba öltözve fáklyákat vittek. Estére a halottas háznál, torozás közben fogadás történt köztem és Anyós Miklós között arra, hogy a kis halott sírkeresztjén lévő koszorúból egy virágot éjjeli 12 órakor elmerek e hozni. Én el is mentem oda, a mint a síi-helyhez közelítenék, egyik síremlék mögül egy magas fejérbe burkolt alakot láttam felnyúlni, s lassan felém közelíteni. Eri gyanítottam, hogy a torozók valamelyike akar megijeszteni, s figyelmeztettem, hogy ha megnem szollal megdobom egy kő darabbal, és a földről fel is vettem egy jókora kavicsot, s hogy nem szőllott oda hajítottam neki, el is találtam, mire az ütés helyére tevén kezét feljajdult; én hozzá szaladtam, azt hívén, hogy sérelmes ütést kapott, de arra elnevette magát, és csak ugyan egyik iskola társam Vass Lajos vőlt, s együtt mentünk visza a társaságba, a hol a fogadás jutalmának 25 itze veres bornak együttes megivására helyet és időt tűzvén, haza oszlottunk. Elek Kálmán pajtásommal nem csak vívásban tartottunk gyakorlatokat, hanem az atya biztatására a tornaszásban is, az öreg Elek Mihály bácsi abban elég jártasnak látszott, és ha nem egész rendszeresen is folyt a gyakorlat, de azért sok ügyességre tettünk szert általa, a minek |38] már a legközelebbi jövőben, t.i. a következő év tavaszán kiütött fonadalomra következett szabadságharcában igen sok hasznát tapasztaltuk márcsak abban is, hogy ezen gyakorlatok által különben is erőteljes testünk a fáradalmak elviselésére megedzést nyert. A kedves öreg Elek tanított meg arra is, hogy ha vadászni megyünk, ne vigyünk magunknak sem enni, sem inni valót, járás közbe soha le ne üljünk pihenni, csak álva pihenjünk, mert a leülve pihenés után kétszerte nehezebben esik a gyaloglás. Ha megszomjazunk, tűrjük míg haza nem érünk, nem csak azért, hogy ha felmelegedve iszunk, betegséget szerezhetünk általa, hanem azért is, hogy ha egyszer ittunk, a szomjúság minden ujjabb forrás vagy kut látára fokozottan gyötör bennünket. Ennek még ma is hasznát élvezem, ugy meg szoktam ezt a szomjúság tűrését, hogy soha nem iszom időközben, csak is ebéd és vacsora közben. Megtanított arra is, hogy lehet sokkal erőssebbel nállunknál sikereserr birkózni, ugy tudni illik, hogy az elenféltől kell várni, hogy valamelyik oldalra megkísírtse düjteni az embert, akkor őt ugyan arra az oldalra kell gyorsan dönteni, s a győzelem biztos. Ezt azután egymással jól begyakorolván, vadászgatás közben azzal mulattunk, hogy a szomszéd községek határain dolgozó mezei munkásokat az akkor használt pénzláb szerint 10 ezüst kit. érő úgynevezett ezüst tízest kínáltunk annak, a ki földhöz vág bennünket. Vőlt olyan nap, hogy 20—25 parasztot földhöz vertünk, kiknek nagy része nállunknál sokkal erőssebbnek nézett ki, a mi őket nagy bámulatba ejtette. Akadt is olyan, a ki még egyszer óhajtott mérkődzni, azt azután hogy meggyőzzük erössebb birkózó voltunkról, igyekeztünk ugy a földköz teremteni, kogy csak ugy nyekkent. - Ilynemű kedélyes időtöltések között minden egyébb nevezetesebb esemény nélkül eléltük az emlékezetes:
