Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

a midőn Katonának sikerült áradásokon és feneketlen sártengereken keresztül gázolva a Városba bejutni; a midőn is első tette vőlt, hogy a terményei árát köblönként félanyira, t.i. 16 forintra szállította le; az adig eladottak árának is felét fogadta el, a másik felét pedig a vevőknek visza adatni rendelte, kijelentvén, hogy a menyiben ő azon raktározott terményeit előző ősszel 8—10 Frtval szedte ösze, nyerességre így is bőven megvan az ő fáradsága fizetve, csupán azt kérte még, hog}' az eladást a városi hatóság még egy pár napig helyette telyesítse, hogy ő az alatt az ut fáradalmait kipihenhesse, mert mint előhaJadott korú embert ez a szokatlan utazás igen kimerítette. Érdekesnek vélem a későbbi korra nézve feljegyezni, hogy Katona István mily uton jutott az alig másfél mértföldre fekvő Lázáriból Szatbmáira. Elindult ugyanis egy reggeli 7 órakor ló háton, de mivel a némethi halárnak Lázári és Puszta Darócz felé eső része egy emelkedésekkel megszakított tengerré alakult az árfolytán, melyen sehogy sem vőlt lehetséges áthatolni, sok kerülgetésekkel Batiz-Vasvári felé eljutott estvére Udvariba, a hoJ meghálván, reggel gyalog két felfogadott kalauz vezetése mellett eljutott a Szamos vizéhez, s annak süppedező töltése tetején délelőtti 10—11 óra között telyesen kimerülten beérkezett a Városba, hol azután majd egy holnapig kellett tartózkodnia, míg a vizek anyira elhúzódtak, hogy lóháton egyenesen juthasson visza Lázáriba. Szerencsére magános aglegény volt, nem voltak hozzá tartozói, kiknek az ő távolléte aggodalmat okozott volna. Ugyan ezen alkalommal kitört a Szamos árja Szathmár dél nyugoti végén és az alant fekvő Fazikas és Széplakhalom [?] utczákat elöntötte anyira, hogy az utóbbi utzában a házak ereszéig ért a víz, s a lakosságot onnét ki kellett telepíteni, melynél ml tanulók nagy készséggel működtünk közre, ember élet nem esett áldozatul nappal történvén a kiöntés, sőt feltolult az ár a Szamosnak azon a régi medrén, mely hajdan a kettős várost elválasztá, egész az Apáezák zárdája eleibe, a hol a főuczán lévő kőhíd alját tömték be, hogy a víz tovább hatolását megakadályozzák, minek folytán azután a Víz utza kertjei is víz alá kerültek, de az párnap multával elvonult, hanem a régi mederben megmaradt tavacskákban egész nyáron förödtek a gyermekek. Ezen év Május vagy Junius havában a József nádor 50 éves jubileumára fényes ünnepélyt rendezett a város, az akkori színház épület nagy piacz felőli oldalán lévő áltányán a Nádor életnagyságú képét kivilágítással felállítván az előtt fáklyás zenét tartottak, a fáklyákat a városi hajdúk tartolták, a midőn az ünnepély javában folyt, Herman nevű Város hadnagy Bodonyi György tanulót figyelmeztette, bog}' tegye le a pipáját, mert kiüti a szájából. Bodonyi azt mondta, hogy szeretné látni. Herman ki is ütötte, miért Bodonyi pofonvágta a hadnagyot, erre a hajdúk körül fogták Bodonyit, és beakarták kisírni, de alig bírták még a néző közönség közül kivonszolni, a midőn őket körülfogván a hajdúkat levertük, Herman pedig futással menekült egy pár kisebb ütéssel. Perse, hogy a esete paté kezdője ő lévén az ellenünk beadott panaszára nem nyert elégtételt, mert hát a hol fáklyákat égetni lehet, ott. a pipázás lilalmazása nem indokolható. Még azon év nyári holnapjaiban egy párszor a suszter és szabólegényeket ugrattuk meg, kik az iskolai év legvégén, a midőn már a tanuló társak nagyobb része eltávozott a Városból, a Püspök huszárjának vezetése alatt ösze csoportosulván egy este a nagy vásártér dél nyugoti oldalán lévő Fejér ház vendéglő előtt reánk lestek, de a támadásról előre értesülve lévén, a vendéglő udvarán lévőölfák karóiból magunkat jól fel fegyvereztük, mindösze kilenczen a mintegy 40-ből álló csapatot mi rohantuk meg, Barna Zsiga a vezető huszárt leütötte, Nővé Gábor pedig egy ütésre ketőt. ütött le, mire az őszes sereg szaladásra vette a dolgot, mi pedig még a Szamos hídján is átkergettük. Ezen év tavaszán vőlt alkalmam a már akkor nagyhírű költő Petőfy Sándorral megismerkedni, a ki már akkor Szendrey Júliával jegyben járt és jegyessévei négy, nem éppen egymás