Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
Ezen év végéig semmi nevezetesebb feljegyzésre méltó eset nem adta magát elő, egyedül [34] egy nagyobb szeifí tüntetést rögtönöztünk azon évi Novernb. hó 21-én. Van a Gör. Catholikusoknak azon hó 8-án egyik hírhedt Szentjüknek Mihály arkangyalnak névünnepe, a melyen késő esteli Isteni tiszteletet szoktak tartani, melyről három tanuló társunk, Molnár, Kovács és Eirezák, mindhárom Orosz fin esteli 10 óra körül haza felé menvén a városi rendőrök által azon okon, hogy lámpa nélkül mentek, letartóztatlak, és a város házához bekísírtettek. Oly alacsony fokán állott ugyanis még akkor Szathmár város tanátsa a czivilizátiónak, hogy a helyett, hogy a Ni lus vize iszapjához hasonló sártengerrel díszelgő ulzáira néhány olaj mécset gyújtatott volna, ugy akart segíteni a dolgon, hogy kihirdette a beli bölcs határozatát, hogy mindenki a ki este lámpás nélkül találtatik az utzán, be kísírtetik és megbüntettetik. Hát ez így olcsóbb is, bog} 7 ne a város világítson a lakosságnak, hanem a közönség a városnak; másnap reggel n. tisztelendő Ujjhelyi Alajos Phizica tanár ur tanóráján megjelenvén, a bölcsészettari halgalők mindkét osztályát a 7-ik osztálynak nagyobb termébe ösze rendelvén előadta, hogy az előbb említett három tanuló társunkat a városi kupaktanács jogtalanul és igazságtalanul letartóztatta, őrnár követelte azonnali elboesájtásukat, de sikertelenül; tehát menjünk mindariyian vele felfegyverkezve, és szükség esetén erőszakkal is szabadítsuk ki jogtalanul letartóztatott iskolatársainkat, erre kirohantunk a Lyczeum udvarára, és az ott lévő kerti szöllő ültetvény karóit kiszedvén miután még a gyrnnazium 5-6-ik osztályabéliek is hozzánk csatlakoztak mintegy 250-260an tanárunk vezetése alatt benyomoltunk a városháza kapuján, hol az őrt álló hajdút, ki társait, fegyverre kiáltotta, Barna Zsiga gallérja és nadrág ületinél megfogva ugy kidobta a kapun, hogy az utza sarában terült el. Erre a társai az ellentállás helyett az épület folyosói és mellék helyiségei felé menekültek; az előbb henczegő Város kapitány pedig magas állásáról megfelejt[kezve] az elbújt börtönőr helyett maga sietett a letartóztatottakat kiereszteni, kiket azután kedves tanárunkat éltetve, tüntető zajjal vittük a főtéren át az iskolánk felé, fényen kiabálva, hogy ha jóságosan ki nem engedték volna, szétszedi tik volna a Város házát, perse, hogy ától kezdve telyesen kiment a lámpás a divatból. Ez után az év minden további emlékezetre érdemes esemény nélkül múlt el, és beköszöntött az: 1847-ikév Igen erőss hideg idővel, melyben a Szamos folyó sekélyebb része földig lefagyott, s csakis a mélyebb részeken folydogált a víz, de az is oly erőss jég pánezél alatt, hogy a folyó medrén egész Martius haváig, bárhol is terhes szekerekkel jártak által a jégtetején, akkor azonban oly enyhe időjárás következett, hogy beállott folytonos esőzés is hozzájárulván Marlins végére a Szamos vize fenyegető mértékben kiáradt, a rendkívüli vastagságú jegek azonban még mindég nagy erőben lévén a Város alatti szűkebb mederben megtorlódott, s a víz lefolyásának akadályul szolgálván azon felüllévő vidékeken kiöntéseket idézett elő, mi által a város a vidékén lévő községektől végképpen elzáratott, sőt a jégtorlódás a Szathmámál lévő Szamos hídját is [35] elszakgatván, az átmenetel is lehetetlenné vált, a miből azután oly ínség kezdte a városi lakosságot sanyargatni, hogy a kenyérnek való közönséges ugy nevezett kétszeres, melynek körülbelől 1/3-a buza, 2/3-a pedig rozs volt, köblönként 36 váltó forintért kelt volna, ha ugyan annyiért is kapható lett volna, de mivel beszállítani vidékről lehetetlen volt, a szegényebb közlakosság már már éhségre jutott; a midőn a városi hatóság a végső szükségben elhatározta, hogy egy Katona István nevű lÁzár] községbeli birtokos urnák Szathmáron leraktározott mintegy 2000 köböl életneműjét a tulajdonos utólagos jóvá hagyása reményében a megszorult lakosság részére vékánkint nyólez forintjával áruitatja, egy egy családnak hetenkint csak is egy egy vékát engedvén eladatni. M ár harmadik szerdai napon folyt a Katona féle termények árulása,
