Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
10-én hirtelen halállal Choierai is rothaztó hidegben halt meg kedves jól nevelt Julcsa leányom 18 esztendős majd Öt hőlnapos korában, nagy bánatot okozott halála, legszebb korában, szép magass növésű, szelíd és jó erkölcsű volt, valóban az Ő magaviselete magzataim között tündöklő tükör gyanánt szolgált; nyugodjanak békében porai az ököritói temetőben, ki szüleit soha megneni szomorította, csak véletlen halálával." Ezen évben mindenütt az egész országban rendkívüli nagy szöllő termés volt, mely nemcsak menyiségre, de egyszersmind kiváló jóságra nézve is oly kitűnőnek ismertetett el, hogy sem azelőtt emberemlékezet óta, sem attól fogva ahoz hasonlítható bő bortermés nem volt; ezen jó bor erejével egy gyermek társammal közelebbi ismeretségre tettünk szert: ugyan is Ököritőn r. Cath. pap nem lévén, alkalmasidőben vasárnaponként Fejérgyarmatra jártunk templomba, és templom után az oda közelfekvő Nagy Arba mentünk ebédre Lu by Károly ottani nagybirtokos, s atyám vóll iskolatársához. Egy ilyen alkalommal körülbelöl ugy October hó vége felé ott ebédelvén Lubyéknál ott volt a későbbi hírneves író Obernyik Károly is, ki Csekébe a nagy költő Köllsey Ferencz unoka öcsének volt nevelője, de üres óráiban átjárt a szép Lu by Agnes gyönyörű zongora játékában gyönyörködni; én és ifj. Luby Károly a házigazda velem egykorú fia Obernyik mellett az asztal alsó végén ültünk, ki benünket a közeli kaszonyi hegyből való még telyesen édes uj borral traktált, a mi azonban ugy megártott, hogy az asztaltól felkelve nern bírtuk az egyensúlyt megtartani, le kellett bennünket fektetni egy külön helyiségben, a hol azután mint valami vén korhelyek, hánytunk is. Ugyan ezen évi Deczember hó 23-án született Erzsébeth-Juliánná testvérem, kit, minthogy a Szamoson jégzajlás miatt járni nem hihetett, Csengerbe kellett keresztelni vinni, hol kereszt attya lett Becsky János, keresztannya Gr. Lázár Erzsébeth Bagossy Jánosnő. 1835-ik év Ezen évben halt el I-ső Ferencz Magyar- király és első osztrák császár, kinek 42 évi uralkodása első felét a Franczia ország trónjára fellépett 1-ső Napoleon elleni, legtöbbnyire szerencsétlen háboruskodáss foglalta el, míg másik felén keresztül, mondhatni az egész ismert világrészeken mindenütt a béke olajága virult, és ezen utóbbi időt a különben jő természetű uralkodó népeinek bőldogítására szentelte, és ha benne ugyan any i erélyesség, mint a menyi jóakarat létezett volna, uralkodásának ezen utóbbi fele maradandóbb emlékekért hagyott volna hátra, így is azonban számbavehető előmenetelek alapjai vetettek meg ezen béke idő alatt, melyek azonban későbbi időkben keltettek életre, már a következő években sürvebben tartott ország gyűléseken állapíttattak meg. Ugyan ezen évben már az őszi estéken apám az íróasztalán álló törvénykönyv — Corpus juris lapjain található nagy betűk kiejtését időtöltésből nekem magyarázván, észrevette, hogy azt nern esak figyelemmel halgatom, hanem azt képes vagyok emlékezetben is tartani, azért is arra nagyobb gondol fordított, és Oebreczenbe járván hivatalos leendői ezéljáből onnét részemre egy A.B.Cz-és könyvet hozott, melyből azután azt megtanulván, reá következő tavasszal iskolába mentem, s így mielőtt a 6-ik életévemel betöltöttem volna, már olvasni tudtam. Már előzőleg hírek szárnyaltak arról, hogy egy oly gyújtó eszközt találtak fel, a melyei egy pillanat alatt lángot lehet előidézni, mely hír azonban még a nagyobb felnőttek között is hihetetlennek látszott, adig ugyan is, ha valaki tüzet akart gyújtani akár fűtés, akár világítás czéljából, ahoz aczél, kova és tapló kelleti, ezekenkívül, kellett apró fenyőfácskákat tartani, melynek végeit büdöskő oldatba mártván, azt a csiholás folytán meggyújtott tapló tüzéhez érinteni, a mitől jó élesztgetés mellett sokára meggyúlt, a kinek azonban ilyen sem állott rendelkezésére, az az égő taplót jó száraz és dörzsölés által meglazított szalmacsomóba dugva azt adig csóvál-
