Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
akkori alispán és neje lévén, én, őt mint már beszélgető gyermek, Viczispán gallérjának hívtam, de állítólag nagy bánatomra két hőlnapos korában elhalt. Ugyan ezen évben Atyám, a nagyannya Selmeczy Borbála özv. Krasznay Miklósnő által elzálogosított 3 telek alya birtokrészt a zálogol birtokló Grof Tóldy Zemplén m. paczinyi birlokosnőtől kiperelvén, az ahoz tartozó és az ev. ref. lelkész lakással átellenben levő belső lakóházba költöztünk által; előbbi lakásunkat, mely a község nyugati részén lévő nagy és nádvég utzákat öszekötő keresztutra mentében feküdt, és melyen lévő házban jöttem azelőtt két évvel a világra, és melynek déli, a nádvég utza felölli végén egy szárazmalmunk is volt, attól kezdve cselédek lakásául használták. Ugyan ezen évben történt, hogy a menyiben a keresztségben Apám kívánságára Péter Pál, anyám óhajtásához képest pedig Ferencz nevet is nyertem, és anyám az utóbbi névhez ragaszkodván addig Ferencznek is hívtak, a mibe pedig apám nem akart bele nyugodni, azt tartván, hogy nem helyes, hogy egy családnál egy kereszt nevűek kerüljenek össze egymásután, később aből zavarok származhatnak, miért is ezen vitatkozván abban állapodtak meg szüleim, hogy én válaszak a bárom név közzül, és az maradjon meg örökösen, a mikor is én a Péter nevet választván, azzal el lett döntve a nagy kérdés, azt hiszem bármelyiket választottam volna, nern lett volna jövőmre befolyással, de e névcseréből kifolyólag későbbi években egyszer egy kis zavar, néhány évvel még később igen szerencsés véletlen merült fel, melyek rnajd az 1810. és 1850-ik években bővebben megfognak magyaráztatni. 1833- ikév Ezen évben a már a debreczeni gymnáziumban tanuló idősbb fivéreim a már akkor 12 éves Gábor és 10 éves Ádám nyári, ugy nevezett aratási vakatiőn othon tartózkodván, egy a molnárunk által öszetákolt kezdetleges gyermek talyigán kivonszoltak a községtől mint (így negyed órányira fekvő telekszeg nevű gyümölcsösbe, szamosparti lankába, haza fele jövőbe a falu alatt a Szamos palajos szélére tértek le, minthogy a faderékból fűrészelt kerekek a fa tengelyeken kenetleriül forogván erössen nyikorogtak, ennek megszüntetése czéljából behúzták a talyigát a palajos vízszélbe azért, hogyha a tengelyek megáznak nem fognak nyikorogni, hol azonban a talyiga lehet, hogy valami meder mélyedésbe kerülvén felborult, és én a víznek mélyeb részébe gurultam s alá merültem, s biztosan bele is fúltam volna, mert a két gyermek ijjedelmébe nem tudta mit csináljon; hanem szerencsére egy Farkas István nevű paraszt legény lovait a [11] vizén itatván a fiuk visítására oda szaladt, és engem a víz alól kihalászott és ölébe véve beszállított, s mivel útközben a keletlenül elnyelt víztől is megmenekültem, mire haza érkeztünk eszméletre tértem, és jó anyám s Juliánná nevű már akkor 17 éves nővérem ápolása folytán telyeseri jobban lettem, ugy, hogy az estve fele a gazdálkodásából haza lovagló Apánr eleibe oly vidáman szaladtam ki, hogy ő neki a balesetről sejtelme sem lévén, nekem igen kedves szokása szerint üressen maradt nyergébe feldobván, és jól meghajtott hátas lovát az udvaron velem sajátkezűi eg megvezetgette, a végzetessé válható balesetet pedig csak akkor tudatták vele, amidőn már előbb Julcsa nővérem, ki atyámnak kiváló kedveltje volt, könyel mű öcséinek biztosra vehető szigorú megfenyílését lekönyörögte. 1834- ik év Ezen év Augustus hó 10-én rövid szenvedés után elhalt Juliánná nővérem, ki már akkor elvólt jegyezve Osz Károly nevű ifjúval, a ki Gróf Károlyiaknak Vállaji gazdatisztje vélt, kinek haláláról atyám következőkel jegyezte be a Nagy Jósef Diáriumába „1834. Augustus hő
