Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
I-ső év 1830 En tehát mint a 7-ik lapon is megemlítve lett, 1830-ik évi Sept. hó 15-én születtem Szathmár Elestem folyása m. Oköritó községében, születési viszonyaim a 7-ik lapon már eléggé tárgyalva lévén, azt itt ismételni feleslegesnek tartom, egyedül azt kívánom megjegyezni, hogy velem az első életévemben semmi feljegyzésre méltó nem történt egyébb, minthogy én Anyámnak már' 9-ik gyermeke lévén, bár az igen fiatal korában férjhez ment, jó anyám még az én születésemkor is csak 34-ik évében volt, mindamellett nekem már az édes anyai tejből nem jutott, idegen dajkával keleti tápláltatnom, de ezt sem élvezhetem sokáig, mert a dajkám férje nállunk koesis lévén, a midőn atyámmal Dcbreczenbe járt, hová atyámnak hivatalánál fogva gyakran menie kellett, ott a Katona toborzők közzé keveredett, és azok által leitatván beállott katonának, miről a dajka tudomást vévén pár hét múlva utánnaszökölt, s így én alig 5 hólnapos koromban dajka nélkül maradván, más alkalmas pedig nem lévén kapható, attól kezdve az igazi gyermek tápláléktól végképpen elmaradtam; azt azonban az én születésemtől fogva erössnek termett testalkatom igen jól kibírta; és hogy ezen anyai tej hiánya testi fejlődésemet nem hátráltatta, bizonyítja az a körülmény, hogy ezen kényszer táplálkozás mellett őszes testvéreim között a legmagassabb, legerőtelyesebb testalkatúvá fejlődvén, mai napig folytonos jó egészségnek örvendek, mire gyermekeim gyors szaporodása folytán nagy szükségem is van, ezeket 1858-ban írván. 1831- ik év Ezen év nyarán az egész ország területén oly nagy mérvű elterjedést vett az ázsiai Chorella [kolera), hogy az azőlta hasonló mértékben soha sem uralgott, s éppen azért azt a nagy Cholera néven említik. Ököritón, hol akkor még szüleimmel laktunk, kis mértékben dull, de Kemecsén annál erőssebben graszált és meglehetősen szedte, kivált a szegényebb néposztály ból áldozatait, hol is annak elfolytására és továbbterjedésének meggátlására igen szigorú intézkedések tétettek, az első Cholera halott hulláját gyalog szánkán húzták ki az e czélra külön helyen felfogott dombra, mely most is Choleras temetőnek hivatik, ott a hullát vasvillákkai taszították a szánról a kész sírba, és a szállító eszközül használt szánkát és vasvillákat is utánna dobták és elföldelték; hogy mily szigora pontossággal hajtották végre a szükségesnek vélt óvintézkedéseket bizonyítja az én szüleimmel történt esett, a kik ugyanis Anyámnak Kemecsén lakó idősbb fivéréről Olasz Mihályról, illetve annak egészségi állapotjárói rosz híreket halván Kemecsére indultak, hová korán reggel indulván, még elég korán ugy dél utáni 4 óra tájorr elérkeztek a kemeesei határszélre, hol azonban eröss őrségiévén felállítva, tovább nem bocsájtattak, hogy testvérjükkel mégis beszélhessenek, kihívatták őt a határra és ott a Zoltán István főszolgabíró által saját hivatalos lábaival kimérendő 100 lépés távolságról engedte volna meg, hogy egy- [10] mással beszéljenek, mit azonban nagybátyám, különben is megyei főügyész levén elutasított, mint szükségtelen óvintézkedést olyanokkal szemben, a kik egészséges helyről jöttek, és átment a határon, hogy testvérjével találkozhasson. Más emlékezetre méltó ez évről nem jegyezhető fel, mint az, hogy a Zemplén, Sáros, Szepes és Abaűj megyék tót nemzetiségű lakosai közt az a hír terjedt el, hogy a Chol érát az urak által az ivókutakba zárt méreg porok idézték elő és e miatt, támadt lázongást fegyveres erő nyomta el. [Az utolsó mondat későbbi betoldás.) 1832- ikév Ezen év Augustus havában született egy leány testvérem, ki Valleria nevet nyert a keresztségben, kinek kereszt szülei a szomszédközségben Czégérry Dányádon lakó Kende Zsigmond
