Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások
boldog és megelégedéssel telyes néhány évet töltöltünk benne, még mindég forrón és változatlanul szeretvén egymást, ott nemzettük meg lehetős sűríí, de szabályos sorrendben elég szép, egészséges gyermekeinket, kiket kivételi nélkül azután Isten segedelmével és szorgalmas munkálkodásunk s igyekezetünk folytán fel nevelnünk sikerült. Még az 1856-ik év Martius havában férjhez ment feleségemnek Tóni nevű testvérje 18 éves korában Nyíry Ferencz bogdányi lakoshoz, a ki akkor az őszes Tahy féle mintegy két ezer holdnyi bogdányi birtokokat haszonbérelte és magának is igen jó minőségű háromszáz hóid birtoka volt a Császár szállás pusztán, nagy terjedelmű, s jól felszerelt gazdaságot folytatott. Ugy azon évben az ezen lakodalmat megelőzőleg született Martius hó 2-án egy kis leányunk, a ki azonban mindkettőnk gondatlanságának lett áldozata, ugyanis azon évi August, hó 25-én Berezel re a szokásos Lajos napi Templom ünnepre átrándulván bízva a reggeli szép idő állandó voltában, magunkad sem esernyőt, sem semi nemű melegebb öltönyt nem vittünk. A mint Berczelhez közel az úgynevezett Csekes ér lapossán mentünk, egy hirtelen lezuhanó zápor szakadt reánk, mely mindannyiunkat tönkre áztatott. Berczelen Kömerlingéknél az azonnal ki derült szép időben kiszárítkozván még magunk is tréfálkoztunk az esemény felett. Az alig fél éves gyermek azonban délután már forró lázas kezdett lenni, minek folytán azonnal haza mentünk, s minthogy a lázas állapot másnap sem szűnt, orvossal közöltük a dolgot, a ki azonnal Constatálta, hogy azáporbani hülés folytán agyvelő gyuladást kapott és abban ötödnapra mégis halt. Ezen első keserűségünk behatása alatt költöztünk át azután az előbb említett kis házikónkba, hol eltekintve ezen másodszülött gyermekünk elhalálozásafeletti bánatunktól, szűk anyagi körülmények között ugyan, de egymás iránti változatlan szeretetben és fáradhatlan munkálkodásban életünk legboldogabb éveit éltük át. Minden gyermekeink a két első kivételével ott születtek, a kik mindanyian épek és egészségesek lévén a dus anyai emlőkön baj nélkül és szépen növekedtek, s természetükre nézve is jók, szelídek és szófogadók voltak. Daczára a gazdálkodásnak az akkori viszonyoknál fogva terhes voltára jutott időnk rokonaink, jóbarátaink látogatása és azok viszonzásának élvezetére is, e tekintetben is elég sok örömöket élveztünk. Ezen évről tehát semmi más megjegyzésre méltó eset felnem merülvén, azt kívánom még ezen alkalommal emlékezetül megírni, hogy Kemecsén még a tagosítás behozva nem lévén, a határ hárorn fordulóra vőlt fel osztva, melyből egy őszi veteménnyel, a másik tavasziakkal használtatott, a harmadik pedig mindenkor a tavaszi vetemény után fekete ugarban hagyatott és a községet minden oldalán körül övedzőgyep legelővel együtt legelőül használtatolt, ősszel pedig mindenkor háromszori szántásban gabona neműekkel vettetett, mely gazdálkodási rendszer melett a földek jó erőben tartatván fen, igen jól termettek minden nemű veteményeket. Egyik nevezetesebb tavaszi vetemény a len, a mely a zab, árpa tennelés! kiszorítja, a menyiben ugyan olyan földeket szeret, a melyekbe az árpa, zab teremnének. Ez a len termesztés fog[70J lalkozást nyújt a közönségnek a késő őszi és téli holnapokra. Ugyan is a len csak is September hó elején Kisaszonynap körül érvén meg és az erős zárt gubókban termett mag kiverése is fáratságos és szaporátlan sikerű munkát igényelvén, szálainak szösszé munkálására már alig jutott elég meleg idő, hanem azok két heti, de legkevesebb 10 napi áztatás után kiszárasztva asztagoka rakattak és az őszi munkák u.m. szüret, krompl i ásás, tengeri törés bevégzése után a majdnem minden kertekben lévő ugy nevezett boglya kemenczékben száríttattak és azokból közvetlenül súlyos fogas törőkkel törettek leginkább a férjfiak által, a nők pedig a kitört csomagok tillőlásával és gerebenelésével foglalkoztak, hogy azután a téli holnapokban a mikor a férjfiak nádvágás, fahordással foglalkoztak, legyen mit fonniok, tavasz felé pedig szűniök, a miből azután a házuk családtagjaik ellátására szükségelt fehér ruha, ágy és asztal neműeket előteremthessék. Ugyan csak a len magjából olajat ütöttek, mégpedig fáradságos munkával.
