Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások
A szintén fűtött kemenczékben szárított len magot úgynevezett kölyükkel törték meg, a minek ütő szerkezetét lábaikkal nyomkodták, a mi nagyon hasonlított a taposó malom hajtásához; éppen olyan kezdetleges szerkezetű sajtókba szorítván a felgyűrt maglisztet, abból birkaderék nagyságú fa tönkölyökből való függő baknak nevezett ütő eszközzel püfölt fa ékekkel sajtolták ki az olajat, melyet azután a hegyaljai, leginkább keresztúri vásárokra hordták eladni. Ily módon a mezei munkás embernek folytonosan lévén haszont hozó foglalkozása, nem kellett tengeren túlra vándorolnia, hogy munkát keressen. 1857-ik év Ezen év politikai tekintetben a legmedőbbek közzé számítható. Az Osztrák telyesen recons tri áll állapotban lévőnek, legalább is ahoz közel állónak képzelte magát, ugy anyira, hogy a hoszabb időre elítélt Magyar politikai foglyok nagy részének hátra lévő büntetés idejét erősen hangoztatott császári kegyelemmel elengedvén hazaboesájtották, elkobzott vagyonaikat jól kiszipolyozva és gazdaságilag tönkre téve visza adogatták. Ilyen vőlt például Eötvös Tamás, a ki az Unghvár-Munkácsi vonalon szerepelt mint a szabadság harcz kormányának biztossá. Anyósomnak Szögyényi ágon rokona lévén, a midőn Josephstadből, hol öt évig fogságban szenvedett haza felé ment, egy éjjelre Anyósomnál beszállott és ott panaszolta, hogy fogsága ideje alatt nője elhalt, birtokát pedig a német elfoglalván nem elég, hogy arról minden állatot kipusztított, az azon lévő épületeket nem gondozván romokba hagyta dőlni, hanem a Vásárosnaményi Tisza híd építésére általa felkölcsönzött százezer forint költsönnek anualis törlesztési kamatait sem fedezte a birtok jövedelméből, s így a midőn ő birtokait visza kapná, ezen fizetési mulasztásokból eredő követelések fogják azt tölle ujjból elvonni, mivel azon híd építés költsége birtokait terhelte, sat. A Kosuth által besugalmazotl külsegedelem reménnyé is végképpen elhagyni kezdett benünket. Nagyon lehangolta a haza szabadságáért epedő szíveinket az a körülmény, hogy az 1854ik évben folyt Orosz-Török háború alkalmából az Oszták a helyett, hogy hálából a 49-iki segélyért az Oroszt támogatta volna, semlegességet szimulált, de azért megszálta Moldva Oláh országot, hogy az onet tervezett emigratió betörési terveit meghiúsítsa és a háború színhelyét birodalma határaitól távolabra terelje. Mind a melett Kosuth nem szűnt meg a külföldiek — Angiia, Amerika — érdekeltségét számtalan felolvasásaival reánk irányítani. Ezévben azonban már Gavour Olasz ország nagyhfrű ministerével szorosabb ismeretségbe lépvén, Olasz hon felső részének az Osztrák hatalom alóli felszabadításáért buzgólkodott, ezen eszmének igyekezett a Francziák nagy tekintélyre vergődött Császárját megnyerni, s e végett Angliából Parisba helyezte át lakását, ezen alkalomból reményelvén leigázott nemzetének felszabadítását eszközölhetni. Az én családi viszonyaim ez év folyamán semmi változáson nem mentek keresztül. Az egyetlen Ilona nevű három éves leánykánk szépen növekedett, igen jó kedélyű, szófogadó, kedves gyermek volt, arczvonásaival s erős termetével hozzám, fekete hajával és sötét csillogó szemeivel annyához hasonlított. Kilátás másik, az óhajtott fiúgyermek születéséhez remény nem mutatkozott. Gazdaságunk elég szerencsével folyt és anyiban növekedett, hogy Borbélynő testvérem az osztályunk alkalmával az úgynevezett nagyszöllőt kapván, az által szöllő birtokuk ugy megszaporodott, férjének még annál is nagyobb szellője lévén, a gazdálkodások terjedelméhez képest soknak mutatkozott, én pedig még a szöllőben csak egy 1 1/2 holdas puszta földet tudtam vásárolni, tehát elcseréltem azt a mi ősi szöllőnkért és megtoldottam nekiek kétszáz forintal, s így az apai ősi szöllő borházzal együtt birtokomba jutott és már azon évben rólla jó 8 hordó bort szüreteltem és sok gyümölcsöt, különösen téli almát, körtvét élveztem.
