Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások
mindezeknek felét September 30-án, másik felét köv[etjkező Január 1-én. Én azután mégis kezdettem az átköltözést, melynél lóval bíró két taksásom, kik nekem sok urdolgával voltak adósaim, azok fejében segítségemre voltak. Legelsó'ben feleségemet szállítottam el csak is legszükségesebb ruháival azzal, hogy még visza jön, hát elszöktettem a két jó aszonyától, hogy kikerüljem a mindkél részről való érzékeny búcsúzást, de túljártak az eszünkön. En minden héten kétszer megfordultam Oköritón mindadig, míg telyesen elpakoltam, töllem kitudakozták, hogy mikor lesz a szíiret Kemecsén és arra hajnali 3 órakor elindulván, délelőtti 11 órakor telyesen váratlanul megjelentek kint a szellőben, a hol azután Emelkával sorba járták a sógoraim és Ádám testvérem szüretjét is és ki is tánczolták magukat, harmadnapon azután esak ugy tudtak töllünk megválni, hogy megígértük, hogy Borbála napra elmegyünk Csikynéhez, a ki Berthóty Boriska vőlt. Kedvező jó idő és elég jó ut lévén, be is váltottuk e bel i ígéretünket és akkor búcsúztunk el azután végképpen Ököritóról. És ilyen formán a következő: 1856-ik esztendő Első napját már mint rendes kemeesei lakosok értük el. Minthogy Anyósom birtoka bérbe vóll adva, hogy magamnak foglalkozást szerezzek kibéreltem a Fejér Sándor és nője Mikecz Anna 110 holdas birtokát és még ujj évben beleköltöztem a Mikecz Pálnőtől bérelt lakásba. Még azon év elején alkalmas vevő kínálkozott az Ököritai birtokomra özv. Mihalovics Demeternő szül. Lányi Petronella asszonyban, akinek Oköritón az én birtokom közeli szomszédságában 2 telek utáni birtoka volt. Hoszas alkudozás után el is adtam neki a birtokot 4600 szóval négyezehatszáz ezüst forintokért, mely eszeget ugyan azon évi Május hó 6-ik napján Nyíregyházán egészen ki is fizette. Én még akkor nap alkudozni kezdettem özv. Komoroczy Péternő szül. Zoltán Otília sényői birtokára, a mely menyiségre nézve megfelelt volna, azonban oly silány homokos talajú birtok vőlt, hogy a tartott árt 3000 Frt sem érte meg. Azután egy négyes fél telek utáni Marzsó féle demecseri birtokra alkudoztam, mely egy Károlyi Gróf féle nyugalmazott uradalmi számvevő tiszté vőlt és 10.000 váltó forintra volt tartva. Én előbb nyólezat, utóbb kilenczet ígértem érette, az utóbbi ajánlatra azt a választ kaptam, hogy a menyiben a tagosítási munkálatok folyamatba tétettek, most már az eladást elhalasztja annak befejezéséig, akkor majd megegyezhetünk. A közben az anyósom birtok bérlete lejárt, s ujjból bérbe akarván adni, azt tisztázni kívánta, mert földjeinek a java már egyes paraszt gazdáknál zálog képpen lekötve vőlt. Azt vette ugyanis szokásba, hogy könyelmű költekezéseire ugy szerezett pénzt, hogy pár száz forint költsönnek kamatja fejében 10-12 hóid földet adott használatra paraszt gazdáknak, szerencsére a költsön kötvények minden perezben kivállhatólag voltak kötve, de ily módon a mintegy 1800 frt. tartozása kamatjába száz hóidon felüli földjei voltak elzálogosítva, még pedig mind a javából. Ezen segítendő, testvérjével Kelemen Gáborral tanátskozva abban állapodtak meg, hogy nekem elád örök áron 50 hóid földet 40 ezüst forintjával, őszesen 2000 írt, és abból kiváltja a zálogba lévő földjeit, s ez által több mint felé használata alá kerül vissza, sőt miután Kelemen Gábornak is voltak ily módon elzálogosított földjei, melyeknek kiválthatása [69] czéljából két külön szerződésen eladott nekem 23 hóid földet ugyan csak 40 írtjával, s így már azon évben 72 holdnyi külső földeket, még pedig mind jó földeket és egy holdnyi belsőséget vettem birtokba és a bérbe vett földekkel együtt elég kiterjedt gazdálkodást folytattam. Anyósomtól megvettem a bogdányi szeren lévő ugy nevezett Choleras telket, melyen az 1831 -ik Cholera idején Kolera kórház állott, amelyre mindjárt azon év nyarán egy istállót és külső kamarát építettem, a rajta levő két kis házacskát pedig lehetőségig kijavítatván, azon évi őszre bele költöztem. Az utza felőli házacska két szobájába magunk laktunk, a belső házat pedig cselédház és kézi kamarának használtuk. Igen nyomorult kis lakás volt, de azért igen
