Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások
November hő utőlyán egyik napon délelőtti órákban gyalog be jött nállunk Kende Kamit czégénydányádi nagybirtokos, s előadta, hogy pár száz darab makkos sertéseit hajtat a nag} kallói András vásárra. Neki az ököritai tanyáján dolga lévén, dányádi lakásáról csólnakon jött át a Szamoson, a sertések pedig Rápoll fele jönnek át a hidason. Itt bevárja kerüllő utoni érkezésüket, kocsija is azokkal jővén majd itt ül fel reá és utcsinálőnak előre megyén. A sertéseknek a hidasba terelése egy kis bajjal járván soká érkeztek, s így Kende nállunk ebédelt, azalatt érkeztek a sertések, 230 db. telyesen felnőtt vőlt, a már ma telyesen kiveszett veress szőrű Szalontai fajból való ártányok és herélt koczák. Az áruk iránt kérdezősködvén azt mondta, hogy 30 ezüst forintot remél érte páronként kaphatni, de ha anyit nem adnak érte, 26-ért is oda adja inkább mint visza hajtsa. Én mondtam neki, hogy 26 frt[-ért] én is meg vennék egy párt, mire kijelentette, hogy nekem 25 frt ád egy párt, válaszak. A nyitva lévő kapumon éppen be tévelygett egy pár, hát azokat behajtattam és attól fogva egy holnapig tengerin hizlalván a már telyesen ki makkolt állatok rendkívül gyorsan mázsás szalonákra híztak és annyi zsírt és szalonát adtak, hogy kis háztartásunk e béli szükségleteit telyesen fedezték, hát még mennyi füstölt búsokat raktunk utánuk kamaránkba, a mire Oköritón, a hol rendes mészáros nem is volt, nagy szükség vőlt. Olyan sődarjaik voltak azoknak a nagy állatoknak, mint egy egy ló czomb, s így javított sertés vétel jól sikerült. Karácsony előtti héten Mikecz Sándor és Kriston Lajos kemeesei barátim véletlenül hozzánk érkezvén, Lajossal, a ki szenvedélyes hentes vőlt, ketten meghenteskedtük a sertéseket, a nagy kamarába besóztuk és egy rakás fris kolbász hurkával útnak eredtünk Kemecsére ünnepelni, a hol szokás szerint be is vártuk az: 1855-ikévet Melyben már az absolutizmus telyesen organizálva lett, minden nemű hivatalokat, még a vidéki apróbb hivatali állásokat is beözönlőit Cseh, Morva és német beamterek foglalták el és azokban már oly othonosan találták magukat, hogy még minket tartottak idegeneknek. így történt egyszer Tisza Kálmánnal, hogy a mint egy alkalommal Nag}*váradon egy szivar boltban nagyobb mennyiségű szivart vásárolt, egy éppen jelen lévő Vrabecz nevű diumista azt kérdezte a szivar bői tőstől, hogy Ver ist der Fremder? Ki ez az idegen? Perse felvilágosította a boltos, hogy ennek az idegennek Bihar m. területén 40 ezer holdnyi birtoka van. Ugyanezen évben Máté Szálkára az öreg Sántha Imre helyére egy Fridrich Tichel, ritter von Thüringen nevű Stájer ember jött Járásbírónak. Hogy az hog}' karityált magyarul, azt leírni éppen nem, hanem az abban fenálló hangringások miatt inkább talán lekottázni lehelne, lia ugyan a zenei hangok között azokra az idétlen rikátsolásokra szolgáló és megfelelő hangiegy találtatnék. Ezen évi Február hó végén feleségem a még fagyos utat felhasználandó haza ment azzal a szándékkal, hogy pár hétig othon időzik és én majd Márez. 15-re megyek érte, a kocsit visza bocsájtotta, ugy de a hirtelen beállott olvadás folytán a Szamos hihetetlen gyorsasággal megáradván a Vetésnéli kanyarodén kiszakított és telyes erővel rohant az ecsedi lápokra, melykülönben is tele lévén gyorsan feláradt és Kocsord felé keresett magának lefolyást és az egész községet és környékét víz alá merítette, s így Kemecse felé el lett zárva az ut. így én othon rekedtem, csak is Május hó elején tudtam hazahozni, akkor is ugy Kocsord és Szálka között mintegy 5-6) száz lépésnyi szélességbe vízzel, még pedig sebessen rohanó árvízzel borított uton Csólnakon kellett áthoznom. Egy darabig, ugy pár hétig a két aszonyunknál találtam vigasztalást, a kik éppen ugy fentartották velem az öszeköttetést, mint mikor Emelka othon vőlt, sőt a szép Csikynéval még közvetlenebbül, a mi reá nézve nem is maradt eredmény nélkül. Pár hétre az árvíz kitörése után egy estvére bevontatta magát egy négylovas paraszt szekerén egy család, mely állott egy Fráter Viktor nevű volt iskola társam, anak Etelka nevű nővére, férj.
