Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

Darvay Péternő és mind kettőjük nagy annya özv. Erőss Istvánő érkeserűi lakosokból, a kik Darvay birtokán Szalkszentmártonban járván még a Szamos kiszakadása előtt eljöttek Óváriba Peleyékhez és ott várták az Avasba felrándult Darvayt, majd megtudták, bogy Darvay nem jöhet a szakadás miatt, elindultak haza fele, itt azonban megtudták, hogy Koesordnál nem mehetnek át. I lát az öreg Nagymama keserves sírásai között megtelepedtek, előbb a fiatal aszony is szomorkodott, de azután átvette a házi aszonyi szerepet, mi pedig Viktorral ki ki mentünk az Ecsedi láp felölli kiöntésekre és nyulat, vadludat, kacsákat lövöldöztünk és el láttuk pecsenyékkel a konyhát. A délutánokat kártyázással mulattuk át és így a napok elég vígan teltek, a nagymamát két cseléd karjára ültetve át vitettük az Öreg papnéhoz, az aszonyaink is csak ugy el látogattak hozzánk, mi fiuk is visza adtuk a látogatást és Farkasnénál jó ozsonnákat kaptunk, melyről megtörtént, hogy hajnalba kerültünk haza, a miért házi aszonyunk rendszerint megpirongatott, hogy őt unatkozni hagytuk. Ily módon kihúztuk az April holnapot, melynek vége felé Darvay véletlenül megérkezvén gyalog, pár napi pihenés után elindultunk Kocsord felé recognoscirozni és reá jöttünk, hogy Kocsordig kerüliő utakon eljuthatunk, azon tul a Kraszna folyásán, mely még mindég öt, hatszáz ölnyi szélességben hömpölygött, Csólnakon átszálva a lovakat át úsztatják az átfolyás néhány ölnyi mélyén és Szálkán bérelendő szekerén haza utaznak. Mi át is mentünk Darvay val Szálkára, hol ő,Jeszenszky Zsigától szekeret kapott, én pedig egy embert fogadtam, a ki Kemecsére levelet vigyen, melyben megírtam, hogy feleségemet harmadnap estére Szálkán várom Jeszenszkyékél. Estére haza érkezvén az öreg nagymamának nagy örömet szereztünk, mert kávét is vittünk Szálkáról, a mi Oköritón már nállam két, a papnál egy hét előtt elfogyván az öregnek igen rosz napjai voltak, a mit egy a Papoknál betévedt koldusnak el is panaszolt e képpen: nem tudok én kendnek itt semmit sem adni, magam is kegyelem kenyéren élek, jőne kend nállam Keserűbe! De hát itt is elég keserűbe vagyok egy hét óla, még reggel sem kávézhatom. Másnap azután készülődéssel telt el, harmadik nap reggel jól megreggelizve és egykis harapni valót, az aszonyoknak egy jó suliqulis [?] üveg kész kávét felpakolva útnak eredtünk és mi férjfiak gyalog menvén jó délután Kocsordon is áthaladtunk, hol az én szekerem a ref. lelkésznél Kiss Lukács urnái maradt, hová a Darvay ét is miután belől le egy jő tágas ladikba pakoltunk, a kocsisom bevontatta. Én pedig Darvayékkal átcsólnakáztam, lovaikat is szerencsésen át vitettük és velük az ugy nevezett Keresztúti korcsmáig mentem, hol azután végképpen elbúcsúztunk, hogy az életbe többé soha se találkozzunk. Nekem feléjük soha sem vőlt utam, ők egyszer más esztendőn kerestek engem Oköritón, de már akkor nem laktam ott. Darvayval később ugy 59 körül Debrcczenbe találkoztam, de már akkor Szentmártonba lakott, mint nőjétől elvált garçon ember, sógora pedig Viktor meghalt még 56-ban. Eri azután bementem Szálkára Jeszcnszkyhez felségeméi várni, a ki azonban nem jól értelmezvén othon a levelemet, esak másnap volt érkezendő, a minthogy másnap még reggeli 8 órakor megérkezett Őrből az öreg Szabóval, a kinél hált. így azonnal haza indultunk, s a vizén át csóinakázván. eleg korán haza érkeztünk a cselédek és jó barátaink Örömére, jó aszony barátnői rögtön ott termettek, s csak azt sajnálták, hogy kis lánykáját Kemecsén hagyta. Azon évi Junius hó elején megjelent községünkben Friedrich György megyei főnök, a ki előbb pozsonyi Polgármester vőlt és a községben népgyűlést tartván, a vele jött. Herich Károly folyam mérnök igen jól átgondolt beszédben éithetőeri megmagyarázta a Szamos szabályozásának különösen Oköritőra nézve hasznos voltát. A közönséget anyira fel lelkesítette, hogy tiz ezer napszámmal ígérkezett hozzá járulni a szabályozáshoz, különösen az ragadta meg a szegényebb osztály figyelmét, a midőn Kormos ellene szólott annak, hogy kézi napszámokat ajánljon fel a község, abból ő reá oly menyiségű nap esnék, hogy azt gazdasági cselédjeivel le nem bírná dolgozni. Mire azután Herik megmagyarázta, hogy Kormos urnák nem szükséges egy