Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

tul nem fukarkodott többé szerető mosolyával, sőt ölelése és fonó csókjaival sem. Tudta, érezte, hogy hűségembe nincs többé oka kételkedni és azt is, hogy szeplőtlensége karjaim közt biztosítva van. Mielőtt ezen naplójegyzeteim tisztázását tovább folytatnám szükségesnek vélem megjegyezni, a mint az I-ső füzetben az 1-ső lapon kiírva vőlt, ezen jegyzetek leírásához még 1858-ban fogtam hozzá, de terhes gazdálkodásommal rendkívül el lévén foglava sokszor hetekig sem tudtam erre bármily csekély időt szakítani. Azon időkben t.i. könyebb megélhetés czél jából a saját birtokocskámon kívül bérelt birtokokban is gazdálkodtam. Később 1861-ben, majd 1867ben a bekövetkezett alkotmányos időkben hivatalba lépvén az egész abban maradt és csakis nyugalomba lépésem után kezdettem meg ujjból a jegyzeteket folytatni, még pedig oly módon, hogy az Arany lakodalmunktól kezdve a napi eseményeket egy külön füzetben, lehető leg terjedelmesebben írjam meg, míg az elmaradott évekről esak is emlékezet után jegyezem be a körömben előfordult és a nemzet, az ország ügyeit is érdeklő nevezetesebb eseményeket, s így adom magyarázatát annak, hogy az ezen füzet 47-ik lapján leírtakat már e folyó 1905-ik évben jegyeztem fel. E lap elején leírt örömök közt oly hirtelen elrepült az a néhány holnap, a mely kitűzött esküvésünk napjáig hátra vőlt, hogy azon vettük magunkat észre, hogy már a templombani kihirdetésről kellet intézkedni, a mi mégis történt. Azonban a tervünk, hogy Eliz nővéremmel együtt tartcsuk meg a lakodalmat, nem vőlt végrehajtható. Ugyan is: volt jegyesemnek Kemecsén egy nagybátya Bodó Mihály, a kihez képest a költő által megénekelt H ári János igazmondó obsitos huszár vőlt, többek között egyszer azzal dicsekedett, hogy egyszer Galíciában gyakorlaton ott érte a zápor, köpenyét nem vőlt idő kipakolni, hát kihúzta a Fringiáját és ugy forgatta maga felett, hogy még a lovára sem eshetett egy szem esső sem, sat. Szóval lapokat lehetne betölteni hasonló hihetetlen hazugságaival, ennél azonban sokkal roszabb tulajdonsága vőlt, hogy mindenkivel szeretett kelemetlenkedni, mindenkivel ellenséges lábon állani. Anyósomat pedig kiválóan gyűlölte, azon ok miatt, mivel az Öreg sok évekkel az előtt, mikor 12 éves katonai szolgálat után haza került, Lembergből egy bába képezdét végzett Lengyel nőt hozott magával, aki ilyen tudós aszony e vidéken még akkor nemigen lévén található, szegénynél boldognál érvényesítette képességét és különösen női bajoknál elismert sikerrel gyógyított is. Ezt a sógornőjét Anyósom nem fogadta rokoni szeretetébe, anyival is inkább, mivel a férjét is a nejéről bába Bodónak nevezték el. De mivel nem igen vőlt módja és alkalma Anyósomnak ártani, ki eszelte, hogy a Plébánusra a harmadik hirdetés utáni napon be ment és feljelentés terhe alatt követelte tölle, hogy megne eskessen benünket, mert olyan közeli rokonok vagyunk, a kiket püspöki dispensatió nélkül megesketni, öszeadni nern szabad. A Plebánus azonnal hozzánk szaladt a kellemetlen hírrel, a midőn alaposan megvitatván a dolgot, Constatálva lett, hogy bár csak is az utolsó fokán állunk annak a rokonságnak, a mely házassági akadályul szolgál, ugyan is Megyery Gábor és neje jármy Klárának négy leányai közül Dorottya vőlt az én, Borbála pedig a menyaszonyom szép anya, Megyery Dorottya vőlt Marusi Olasz Gábomő, annak fia, Jósef, annak leánya az Anyám Olasz Erzsébeth; Megyery Borbála id. Bodó Mihálynőnek fia volt János, kinek fia László, Emelkárnnak Édesatya volt. Számítottuk mi ezt a rokonságot anyósommal előbb is, de mivel Anyósom is a 4. Megyery leány egyikétől származott, mindég csak onet számítottuk, a hol ötödik fokra ütött ki, a mely esetben a dispensatió nem szükséges. A menyiben az a Megyery leány Juliánná Kárándy Jósefnő, Kárándy Jósef Juliánná leánya vőlt Belényesi Kelemen Istvánő, annak fia [55] Kelemen Ferencz, annak leánya Anyósom Kelemen Antónia, tehát a Megyery leány anyósomnak, nem menyaszonyomnak volt szép anya, de atya után a másik Megyery leány csakugyan szép annya volt. S így a kettős lakodalom csakugyan elmaradt, holott már ahoz az elő-