Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások
készület jó részben megvolt téve, mert már éppen más nap lett volna az esküvőnk, amin azután ugy lett segítve, hogy a Nővérem násznépe anyósomhoz gyűlt ebédre, onet azután az én vőfélyeskedésem és Emelka nyoszolyőlyánsága mellett mentünk az esküvőre és onnét mentünk Borbélyékhoz vacsorára, zajos, tánczali lakodalom ott sem lévén a menyaszony fél éves gyásza miatt. Ez történt 1852. october hó 4-én. - Anyósom nem nagyon boszankodott a tisztelt sógora pimaszkodása miatt, sőt ugy nyilatkozott, hogy még jobb a lányára nézve, hogy e miatt egy pár hóval későbbre marad a férjhez menetele, úgyis nagyon fiatal. A vén hunlszfut csak annyit nyert vele, hogy megmutatta a világnak, hogy nem csak legnagyobb hazug, hanem legnagyobb gazember a föld kerekségén, miért nem tudatta azt a pappal mindjárt az első vasárnapi hirdetés utján, ezt mégis mondja neki szemébe, mihelyt találkozik vele. Nem kellett Anyósomnak sokáig várakozni az alkalomra, hogy sógorával szemben lehessen, a legközelebbi vasárnap a délelőtti isteni tiszteletről kifelé jővén Bodó Mihály a czinterem kijárása előtt várta az anyósomat és gúnyolódva mondta neki, hogy ugyé, hogy megmutattam a nagyságos sőgoraszonynak, hogy nem adhatta férjhez a kisnagyságát a mult kedden. Mire Anyósom jó éles hangon, hogy mindenki halhassa azt felelte neki, nem azt mutattad meg gonoszok prókátora, hanem azt, hogy nem csak a legnagyobb hazug vagy a föld kerekségén, hanem a legnagyobb gazember is, a ki nem érdemel egyebet, mint hogy itt mindenki látára leköpjem és azzal felé köpvén elindult, mire a Vén Bodó a körülte csoprotosult közönség gunykaczaja által dühbe hozatván Anyósom után indult és pálczáját reá emelte, de mielőtt sulythatott volna én mellen ragadtam és egy jól alkalmazott gáncsai ugy bele buktattam a Templomot körítő árokba, hogy a midőn a közelebb lévők segedelmével onnat kimásznia sikerült, a sáros habarék patak módra csurgott roll a. Azzal őt a jelenvoltak gunykaczajja között hátra hagyván a Plébánushoz mentem be jegyesemmel azt megkérdezni, hogy nem volna e jó, ha a dispensatióért felutaznék Egerbe, de őbiztosított, hogy egy hét alatt ugy is beérkezik, hát 8 napon belül mulhatlanúl megesküdhetünk, mert ő a melyik órába meg kapja, már a másikba megeskethet bennünket. A dispentasió csakugyan elég korán megérkezett ahoz, hogy a menyegzőnket még ugyan azon October hő 24-re kitűzhessük és most már akadálytalanul megtarthassuk, melyre aztán násznagyokul Borbély Gáspárt és Kriston Jánost, nyoszolyó aszonyokul feleségeiket, vőfényekül Ádám testvéremet és Szögyéni Emilt, nyoszolyó lányokul Bodó Tónit a menyaszony testvérét és Porkoláb Rózsát hívtuk meg, Gábor testvérem pedig az öröm apa szerepét vállalta, s így bár szigorúan csak a legközelebbi rokonok voltak jelen, az esküvő délutáni 4 órakor lévén, utánna igen kedélyesen elmulattunk éjjeli 11 óráig, természetesen még mindég a gyász éven belől lévén muzsika nélkül, akkor azután a két fiatal nyoszolyó aszony, a kettő együtt 35 éves alig vóll. elszöktette a menyaszonyl. Mert hál akkor még a mostani bolond szokás, az a költséges kéjutazás nem volt szokásba, a kéjutazás legfeljebb a vőlegény lakásáig vezetett, vagy ha netalán annak lakása nem lett volna, vagy távol lett volna, a menyaszony háznál berendezett háló szobáig, a hová a menyaszony, ha a nászünnepéiy muzsikaszó nélkül tartatott, már ugy 11-12 óra között a nyoszolyó aszonyok által előre elvezettetik és ünepéiyes ruháiból kivetkőztetve párnái közzé fektettetik, erre a vendégek oszladozni kezdenek, sat. így történt ez hallunk is, a kél násznagy és a vőfények közre vettek és ugyan csak szorítottak a sűrű poharazásra, a nyoszolyók pedig hordták a süteményeket és daliásukkal kívántak elfoglalni. Egyszer azután ugy 11 óra fele Kriston násznagy felszólalt, hogy itt már sem menyaszony, sem nyoszolyó aszonyok nincsenek, hát így vége a lakodalomnak, gyerünk haza. Te pedig öcsém, ha elszökött a menyaszonyod, eredj utánna és keresd, s azzal a vendégek mind felszedelőzködtek és Anyósom szíves marasztalása ellenére elis mentek. Én őket kikísérvén, visza jöttem és a nővérem vezetése melett. bementem az oldal szobába, hol szét sem nézhettem, már az egyetlen égő gyertya cl lett.
