Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

belől jelentkezzünk, ahol a komáromi Geleidscheinunk, rendes tartózkodási engedélyei fog kicseréltetni, melyei a bekövetkezendő sorozásoknál is igazolhatjuk a beli mentességünket. Minek folytán Kemecsén ilyenek a környékbeliekkel együtt számosan egybe gyűlvén hoszas tanácskozás után elhatároztuk, hogy azon hó 16-án estére Balkányba gyűljünk egybe és onet folytassuk utunkat Nagyvárad felé együtt. A rendkívül korán beállott téli idő daczára a kitűzött napon mégis érkeztünk 18-an egész nap tartott hó esésben Balkányba, s ott az ott létezett számos uri házakhoz eloszolva beszállolunk. Én Gábor testvéremmel és Borbély Gáspárral Dezsy Károly hoz száltam, akinek neje kemeesei születésű Kelemen Mária rokonunk volt. Azon éjjel oly óriási Vihar kerekedett, amely a folyton szakadó hóval az utzánkat ugy eltorlaszolta, hogy regeire a faluból telyes lehetetlen vőlt kimenni, de mivel a hó vihar még nagyobb erővel dühöngöt, utrakelni életveszélyes vállalkozás lett volna, s így kénytelenek voltunk a három napig tartó vihart a balkányiak nyakán kihúzni, a hol azonban nagyon szívesen látott vendégek voltunk. Magunk azért napközben a kerteken utat törve hol egyik, hol másik háznál ösze gyűltünk, legtöbbet Somossy Ignácznál, ahol Rakovszky, Mikecz Tamás és Böszörményi voltak szál va és a ki vőlt Alispán és ország gyűlési képviselő vőlt és mint ilyen, már a hatóságnál jelentkezvén, további rendelkezésig Balkányba internálva vőlt. Ott azután a további teendőkről tanátskozván, abban állapodtunk meg, hogy a mennyiben a rendkívüli hó fuvások miatt utunkat tovább nem folytathatjuk, térjünk visza Nyíregyháza felé és az ott fekvő Vasas ezred parancsnokánál jelentkezzünk és mutassuk be menetleveleinket. A hová két napi vergődés után megérkezvén az ottani parancsnok Gr. Valstén óbester igen szívélyesen fogadott és menetleveleinket láttamozván neveinket feljegyeztette és megígérte, hogy kieszközli, hogy a Nagyváradra utazástól felmentessünk és elbucsuzásunkor mindanyiunkal kezet szorított, az öreg Rakovszkyt pedig megöletlte és alter Kamerádnak* nevezte. Hogy ígéretét csakugyan beváltotta, onnét gyanítható, hogy attól fogva semmi ilynemű zaklatás nem ért benünket, ide értvén az általam menetlevelekkel ellátottakat is, u.m. Borbély Gáspár, Kriston Lajos, a kik Lúgostól, Bodó Ignáez, a ki Péterváradról, Batta Ignáez, Mikecz Sándor és Bodó János, a kik Világostól kerültek haza hoszas bujkálás után. Sőt Borbély Gáspár az útban Nagyváradig jutván ott typhuszba esett és Bakács nevű gyógy szerésznél, kinek Sándor és Jósef nevű fiai a 10-ik zászlóalynál szolgáltak egy holnapig feküdt és a világosi fegyverletétel, helyesebben a Lugosi csata után 6 hét múlva jutott haza, adig semi hír nem érkezvén rőlla, szülei mint elesettet egyetlen fiokat keservesen elsiratták. Szóval mi Kemecseiek, már t.i. a kvalifikált fiuk mind haza kerültünk, egyedül Bodó Mihály maradt oda, a ki a csornai csatában elesett, még a perlaszi sánezok ostrománál súlyosan sérült Mikecz Gida is anyira felépült, hogy a főszolgabírói állásban megmaradt Káilay Ubul meiert esküdtséget vállalt, a kinél a forradalom előtt patvarista vőlt. Meg Kriston Menyhért maradt oda, a kit nagybátya Répássy Mihály 48-as tábornok már a forradalom előtti évben elvitt magával és a Priusz Preusz ezredbe assentáltatta, a hol mint már főhadnagy 1848. Deczember utolján Bábolnánál súlyos sebesüléssel elfogatott, később felépülvén közembernek besoroztatott, de mellbeteggé esvén, 1850 tavaszán haza bocsájtatott és ithon pár havi betegeskedés után el halt. Az év hátra lévő részét a vőlt bajtársak látogatása és név esték, más házi mulatságokon! összejövetelek foglalták el, a melyeken ha elis danolgattuk forradalmi keletű dalainkat és az azután keletkezett nemzeti szabadságunk elvesztésén kesergő nótákat, bizony igen gyakran mégis felejtkeztünk honfiúi bánatunkról és kivilágos reggelig jártuk a szép falusi leányokkal a csárdásokat, de német tánezot, az az előtt anyira divatozott Valczert vagy polkát soha sem * Öreg bajtárs