Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

tánczoltunk. Városi bálok nagyon ritkán vőllak, de azokban egyátalyában nem jelentünk meg, csak falun éreztük magunkat jól, a hol árulóktól nem tarthattunk. En leginkább Apagyra jár­tam Csajkos Gyula volt bajtársamhoz, kivel a 10-ik zászlóalynál ismerkedtem csak meg, de oly szoros barátságot kötöttünk, hogy haza kerülvén nem mult el egy hét sem, hogy egymást felnem kerestükvólna, míg azután az 1850-ik év elején egy Apagyon, ottani nagybáttya Dió­szeghy Jósef gyámsága alatt tartózkodó Csanády Klári nevű árvalánykának sikerült ó't magá­hoz csatolni és visza tartani ó't attól, hogy Kemecsére járogasson, s így én is elmaradtam Apagy­ról végképen és azontúl nagy ritkán találkoztunk. A táborozással együtt járó szenvedések nyomai még mindég eresebben látszottak rajtam, [33] arezom előbbi egészséges piros színét valami fakó sárga szín váltotta fel, korábbi jő kedélyem elmúlt, fekvő beteg nem voltam, de olyan tompa lehangoló fájdalom nyugtalanította belrészei­met, míg végre ki tűnt, hogy sárgaságban vagyok. Dusoczky Károly bogdányi orvos rendelt is valami orvosi szert, a mi azonban igen keveset használt, mindösze anyi javulási idézett elő, hogy a már telyesen elveszett étvágyam kezdett viszatérni. A midőn egy rokonom, özv. Porko­láb Lászlónőazt ajánlotta, hogy egy itze köles kását 9 itze vízbe főzessek meg és azzal fejemet és egész felső testemet derékig, sőt azon alól is a ezombokig, különösen elöljről, oly forrón, ahogy csak ki bírom állani mossam le és mégsem törülve egyenesen búvjak jó puha ágyba me­legdunna alá és reggelig fel ne keljek. A mit is jó Anyám bíztatására még az nap estére ponto­san telyesítvén, ahoz oly forrón használtam a főzetett, hogy tölle arezom, mellem majd hogy meg nem forrázódott, a mitől oly jól elaludtam, hogy reggelig mégsem mozdultam, a mikor az alattam és rajtam lévő ágynemű a bő izadtságtől valóságos lucskossá lett, én pedig egy jól eső nyujtózás után egészen vidáman az előbeni korállapolomnak telyes megszűntével ugrottam ki az ágyból, melynek minden fehérnemű része oly sárgává lett az izadságorntól, hogy alig tud­ták tisztára mosni. Hogy azután a Doktor orvosszere vagy a kása főzet gyógyított é meg, nem tudom, hanem anyi bizonyos, hogy a bajból telyesen kigyógyultam. Egészségem bel y reál iával, megkezdettem a faluzásl. Legtöbb időmet egy szép menyecske Faluzások közeli rokonomnál töltöttem, a kinek apai ágoni nagy annya, az én anyai nagy apámnak lestvérje vőlt, s így másod unoka testvérek voltunk, a mi azonban nem hogy akadályul, ellenkezőleg kedvező körülményül szolgált arra nézve, hogy a naponkénti együttlét és bizalmas viszony egymás iránti igazi heves szenvedélyé fejlődjön. Elősegítette és mintegy ösztönözte azt a szép aszony férjének nyegle parasztos modora, a ki valóban csinos külsővel és kiváló kelemes mo­dorral dicsekvő nőjét, mint utóbb ki tűnt saját tehetetlensége miatt elhanyagolta, folytonosan agarászot, s más ilynemű kedvtelései után járt, s ez által szeretetre méltó nejét mintegy oda kényszerítelte, hogy magának kárpótlást szerezzen, mely előbb csak időtöltés céljábóli enyel­gésekben nyilatkozott, de lassanként a legodaadóbb és legforróbb szerelmi viszonya fejlődött, ami természetesen nem is maradhatott következmény nélkül. Megfelelő időben született ugyan is egy gyönyörű egészséges leány gyermek, kinek származását már később nagy leány korá­ban sem lehetett kétségbe voni. Minthogy ezen naplójegyzetek csakis családi hagyatékul te­kintendők, szükségtelen titkolnom ezen első szerelmem tárgyának kilétét, hisz az ugy azon időben, valamint azólta is mindenki által ismert dolog vőlt. Az általam igazán szeretett, mond­hatom imádott nő Répássy Antónia férj. Mezőssy Tamásnő volt, a ki nállam, akkor még a 20­ik évet be nem töltött, de erössen kifejlett ifjúnál 5-6 évvel idősebb és már kétgyremek annya vőlt és ezen imádásom ideje alatt született a harmadik, a Mariskának keresztelt leány, kinek neve, valamint az annyávali viszony folytatása és megszűnése majd később előfognak e jegy­zetekben fordulni. Az atyánkról álló birtokot, jelesül Ököritó Szathmár megyei községben az ecsedi lápokoni nádlókkal együtt mintegy 300 holdnyi, Porosalmán 15 hóid, haszonbérbe voltak adva, Eörben

Next

/
Thumbnails
Contents