Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
Ignácznőt és Máriái Mikecz Károlynőt, azután Borbély Gáspár, Mikecz Sándor, Batta Ignáez, Bodo Ignáez és Kriston Lajos már hon lévő bajtársaimat kerestem fel, délután pedig befogatván Borbély Gáspárral együtt haza vittük Margitayt Fejértóra, honét csak másnap estére jöttünk visza. Amikor is alig hogy othol letelepedvén egy másik fogat állott meg házunk előtt, melyről Gábor lestvérem szállott le mindanyiunk nagy örömére épen egészségesen, ő t.i. saját fogatán jött az öreg Rakovszky ezredessel Komáromtői kezdve hazáig. Azért én, a ki Váezig gőzhajón, onnét pedig váltott fogatokon utaztam, kél nappal előbb értem haza, sőt ő még az öreg ezredesünket is haza ville Gávára és ezzel is kitérést tett az egyenes utlől. Különben ő nem Vácz fele, hanem Érsekújvár, Léva, Losonez, Fülek, Miskőlez fele, még egyenesebb uton jött haza felé, az Öregünk vezérlete nyomán. Ekkor már csakugyan ösze hívluk vacsorára az őszes testvéreket és a megkaphatott honvéd ezimborákal, s így együtt élveztük a viszontlátás örömeit és csak hajnal felé oszlottunk széjjel, hogy másnap megint együtt legyünk. Annyira ösze voltunk szokva vőlt honvédek, hogy egy napot sem mulasztottunk el, hogy egymást ne lássuk. Voltak még rajtunk kívül Komáromból haza érkezettek: Mikecz Tamás és Kiss Ignáez őrnagyok, Bodó Alajos kapitány, Márczy Mihály Ujjházy vadászhadnagy. És mi, a mint utóbb is bebizonyult, a kapitulatió értelmében az üldöztetéstől meg voltunk mentve, de a többiek, Kriston üienes kapitány, Borbély Gáspár, Bata Ignáez, Kriston Lajos, Mikecz Sándor, Bodó János, a kik Lúgostól és Világostól, Bodó Ignáez, hadnagy, a ki Péterváradról reverzális melleit bocsájtatlak haza, minden perezben várhatták berendeltetésüket, esetleg elfogatásukat. A min azonban csakhamar segítve lett, ugyan is: a midőn a komáromi vár átadását megelőző napon Szentmiklősy segédtisztel a zászlóaly tisztjei és legénysége részére átadva lévő menetlevelekbe azok neveit jegyezgettük be, a munka végeztével ugy találtuk, hogy fentmaradt őszesen 42 db. űrlapunk, a min Szeritmiklósy val megosztoztunk és elhoztuk magunkal haza, mint hogy pedig a feltételek első pontjában a tisztek oldalfegyverük megtartására jogosítattak, azok nevei elé nem a viselt rang, hanem csak Herr jelzés vőlt irandó. A menetlevelek következőleg voltak negyed ívekre nyomatva: Geleidschein! für den Hern Peter Krasznay, velcher fon hier ungehindert in seinen Heimalsorth Kemecse komitat Szabolcs curückeren kan, und als cur Garnison fon Komorn gehörig, der derselben geverthen Beginstigungen rüchsichtlich der Sicherheit der Person, und des Eigenlhums theilhaftig ist. Komorn, am 1. Oktober 1849. Bayersfeld k. k. Feldkriegskomissar. Kétfejű sas czímer.* A haza csempészet űrlapokba tehát bele írtam egyik bajtársam nevét és mint hogy a zászlóaly legénysége által haza hozott ilynemű űrlapokba egész véletlenül legtöbbjébe én írtam be a neveket Komáromba, Szentmiklősy csak diktálta a névjegyzékből, tehát még gyanúba sem voltak vehetők, hogy azok hamisítványok. S ezáltal előbb is a közelebbi czimborákat, később míg volt belölle, másokat is mentettem az üldöztetéstől, többek között Urházy Györgyöt és Macskásy Antal jeles erdély férjfiakat, az első hírneves újságszerkesztő, a másik pedig kormánybiztos volt, háláira kerestetett, hoszabb ideig paraszlruhába bujkált Ugocsa, Beregh megyékbe, míg azon évi Deczember hóban hozzánk kerülvén pár heti ott időzés után Pestre távozott, honét csak tavasszal tért visza örömmel tudatván, hogy távol léte ideje alatt elkobzott birtokát is visza kapta az általam kiálított komáromi menlevél alapján, ment is azt átvenni Háromszékbe, hová illetékes volt. És ott tüntette ki magát, mint a forradalom egyik legelszántabb hösse. A midőn 1848-ik év vége felé az osztrák seregek egyesülve a Szász és Oláh felkelőkkel az egész Erdélyt elfoglalták és a vad * Menlevél Krasznay Péter úr részére, aki szülólielyére - Kemecse, Szabolcs m. — szabadon visszatérhet, s mint Komárom katonai táborához tartozó, személye és tulajdona biztonsága tekintetében a többiekkel azonos kedvezményekkel bír. Komárom, 1849. október 1. [Hibás németséggel leírt szöveg!]
