Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

azonban jól sejtette, hogy a szabadlevegőre érvén a részegség leverte a lábokról őket, s így ajánlotta, bog}'jó lesz haza törekedni, míg mind ugy nem járunk a szabad levegőn. De bizony csak hárman tudtunk saját lábunkon hazajutni, Jeney, én és egy Miskólczi, a többieket az éppen az udvaron kérődző ökör szekereken kellett haza szállítani, hol azután még jutott idő egy jó alvásra. Reggel Jeney fogatott be és délre Rakamazra szállítatott, honét kívánságához képesl. fogatját visza bocsájtottuk. Rakamazon találkoztam az első egyénnel, a kit Kemecséről ismertem, ugyan is az ottani vendéglős Kemecsén, mint a Korda Károly féle Csődtömeg bérlője hoszab ideig lakott és két leánykája az én Eliz húgommal a falusi iskolába járt és daczára hogy izraeliták voltak, nővéremhez játszogatni eljártak, midőn iskolai szünidők alatt hon voltam, én is részt vettem a játékban. Ezek egyike Fischer Régi [?] már mint nagy, de rendkívül szép leány még othon vőlt szüleinél és ő fogadott benünket, a midőn vendéglőjükhöz megérkeztünk, még pedig olyan örömmel, hogy rögtön felismervén nagy szép kék szemei megteltek öröm könyökkel és mindkét karját kitárva jött felém és azzal a szóval, hogy, csak hogy az Isten haza vezérelte, keblemre dobta magát. S míg átölelve tartottam elbeszélte, hogy pár nappal az előtt találkozott Nyíregyházán Elizkével az ő gyermekkori barátnőjével és panaszolta, hogy már minden kemeesei fiuk haza kerültek egy pár elesett kivételével, csak az ő két testvérje van oda és együtt keservesen megsirattuk. Egy ur a boltban, a hol találkoztunk azzal biztatott bennünket, hogy Komáromba vannak és onnét ma holnap haza fognak kerülni, ugy hallik, hogy már alkudoznak a vár feladására. Azt is elmondta, hogy Tokaj felől fognak érkezni, azólta minden nap várom, meg is ígértem Elizkének, hogy ha előbb meglátom, helyette egy testvéri csókkal fogadom, a mit minden szégyenkezés nélkül mégis adott, s azzal elsietett, hogy jő ebéddel kedveskedjen nekünk, a mit meg is tett és társaim nagy bámulatára fizetést sem fogadott el érette, pedig még a jó tokaji borral traktált az öreg Fischer benünket. Éppen indulni akartunk, a midőn beállított kél Muszka tiszt és mindkettő meleg kézszorításokkal hálálkodott nekünk, és a midőn észrevette, hogy én némely szavukat megértek és tótul válaszolok nekiek, kikérdeztek, hogy honét jövünk, és elszomorodni látszottak afelett, hogy már Komárom is elesett és még nem tudtunk toll ük legalább egyóráig szabadulni. Egy csoport lábbadozó beteg Muszkát szállítottak Kassa felé hazájukba, az egyik orvos vőlt, a másik a kísírő csapat tisztje. Szidták a kutya németet, minket pedig ölelgettek, csókolgattak, dehát csak végét szakasztottuk a mulatságnak és igyekeztünk Kemecse felé, hová este felé szerencsésen meg is érkeztünk, honét az előtt egy év és 5 holnappal mentünk el és az én szeretett jó anyámat, s hon lévő Ádám ős Eliz testvéreimet legfőbb örömömre a leg]'obb egészségben találtam. Ok azonban engem igen megváltozottnak találtak, sáppadt leégett fakó arczal és igen lesoványodott termettel lévőnek mondtak. Fivérem ösze akarta hívatni már haza érkezett bajtársaimat, de én elleneztem, had legyek ma csak a tietek és mivel a mult éjjel mulattunk is és a hoszú utazás fáradalmai megkívánják, hogy idejében aludni térjünk, amit a jó vacsora elköltése után a két czimbora Ádám testvéremmel a felső épületbe vonulván meg is tettek. Én azonban Anyám kívánsága szerint az alső épületben lévő szobájában kaptam fekhelyet, hát. biz ott még sokáig elbeszélgettünk, míg előbb nővéremet, azután engem elnyomott az álom és csak világos reggel ébredtem fel, s még alvó nővéremet csókokkal kellettem fel. Jő Anyám szokása szerint már hajnalba gazdaszonyi teendőjét folytatta, odakint a ház elején lévő kis kirugosban ülvén a soha rneg nem szűnő harisnya kötésével osztogatta parancsait, míg testvér bátyám a férjír cselédeket alította munkába. Oly jól esett ezen rég nenr látott, békés foglalkozásban gyönyörködnöm, hogy Anyám kívánságával megegyezően megígértem, hogy soha se hagyom el az anyai házat, hanem én maradok othon gazdának. Két bajtársam is felcihelődvén megregeliztünk és Kövér azonnal haza indult a közeli Nyírbogdányba, én pedig Margitayval felkerestem már férjnél lévő nővéreimet, Katalint Kriston 13 I