Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula)

köznapi munkájában kiegyensúlyozott harmóniát teremtett Krasznai Péter. Szorgos hivatalnokként szolgálja fennállásáig a kemeesei közbirtokosságot, eljár- a kemeesei takarékpénztár igazgatási üléseire, szaporítja barátainak számát, dicsőíti bátyja, Gábor nyíregyházi polgármesterségét, lelkesedik a vasúttelepítésért, örvendezik fia tanulmányi, majd bírósági előmenetelének, lányait paphoz, vasúti tiszthez és a mérnökhöz adja férjhez, nyomon kíséri életüket, és gondosan figyeli unokái növekedését, sikereit, kudarcait." (Takács Péter i.m. 61.) A visszaemlékezés kiindulása lehet egy mikrotörténeti rekonstrukciónak és elemzésnek. A helyi forrásanyag felkutatása (anyakönyvek, perek, örökösödési iratok, családi feljegyzések) szembesítheti az emlékképet a dokumentumokból kirajzolódó másik történeti realitással. Az első két füzet közreadása az évforduló alkalmával megnyithatja az utat a további részek kiadása számára, s talán az elemzés sem várat sokáig magára. Igen nagy szükség van e nemesi társadalom jobb megismerésére. A Krasznay Péter képviselte társadalmi típust a „szolgabíró" vagy a „köznemesség" sablonjába szorítva, eleve a dzsentri, a vidéki Magyarország képviselőjeként a társadalomkritika szemüvegén keresztül szoktuk megítélni. Ideje lenne előbb valóban megismerni. Bevezető tanulmányunkban ehhez csak néhány elemet szeretnénk szállítani, a társadalomtörténet oldaláról folytatva azt, amit Takács Péter a „politikai arculat" oldaláról megkezdett, helyenként vele vitatkozva is. A visszaemlékezés közölt első két részének legfőbb érdekessége, hogy egy jól körvonalazható társadalmi csoport ifjúsági kultúrájáról ad képet. Krasznay elbeszéléséből világos, hogy a fiatalemberek élete, a legényélel eltér a házasember életétől. Hogy milyen volt a fiatalság élete diákként, honvédként és az 1850-es évek faluzásai idején, erről szól Krasznay visszaemlékezése. Krasznay gyakran és sokat ír a társasági életről vagy egyszerűen azokról az alkalmakról, amikor névnapon, rokonlátogatáson vagy a katonai táborozáskor összejönnek azok, akik azonos társadalmi vagy műveltségi körhöz tartoznak. Nemcsak az 1850-es években, amikor a passzív rezisztencia a magánéleti mulatásokba szorította vissza Krasznay t és az őt körülvevő társadalmat, társaságot, hanem az eseményekben gazdag 18'19-es évben is. A napló alapján kirajzolódik a szerző kapcsolatrendszere. Három alapvető tengely mentén szerveződik az. Az első a család és rokonság. Krasznay a háború közepén is szárnontartja tisztként szolgáló közeli és távoli rokonait. Perczel Mór feleségénél sikert arat azzal, hogy ismeri és felmondja a Baranyába szakadt Krasznayak leszármazását és családjával való rokonságát. Ismerkedés során is mindig felbukkan a rokonság felderítése. A másik alapvelő tengely a táji, a regionális identitás: a „földi" fogalma, a falujába valókhoz, a szabolcsiakhoz (szatmáriakhoz) való kötődés. A hadi vonulások közepette is mindig földieket keres, köztük érzi magát biztonságban (és azok is azonnal elfogadják őt). Jellemző pillanat az, amikor egy roham során a támadást már tisztként vezető Krasznay felszólítására a falujából származó honvédek (egykori játszópajtásai, parasztfiúk) válaszolnak, itt vagyunk, téns'úr, nincs baj. Krasznay hosszabban értekezik arról, hogy a honvédseregben is a legjobban működő zászlóaljak azok voltak, ahol legénységet, tisztikart a lokális kötődés azonossága kovácsolta közösséggé. Valószínűleg a „földi" is elsősorban azonos társadalmi csoportot jelentett számára, de egyben a rendics közösségen túli emberi kapcsolatokat is. A kapcsolatokat szervező harmadik tengely az iskolai végzettség, a műveltség azonossága. Krasznay gyakran ír az iskolákból, jogakadémiákból kikerülő fiatal honvédekről, tisztekről mint az intelligens társadalomról, a kvalifikált, művelt fiúkról, művelt osztályról. Ez a csoport, amellyel azonosítja magát. Ez a szociológiai értelemben rendi csoport felismeri egymást (sőt az iskolákból jól ismerik egymást, még más megyékből származó fiatalok is). Nehéz eldönteni, hogy Krasznay itt nem a később kialakult úri középosztály modelljét vetíti-e vissza vagy a honoráeior típusú értelmi-