Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
BEVEZETÉS (Benda Gyula)
ség és a szolgáló köznemesség egysége már ekkor, 1848-ban is erősen élt. Mindenesetre a nemességre, a birtokosságra való hivatkozás helyett ez az a társadalmi identitás, amit expressis verbis megfogalmaz, s amelyik leírásai szerint kapcsolathálóként tökéletesen működött is. Mi jellemezte ezt a társadalmi csoportot? Egyértelműen a nemesi középbirtok, az iskolai (jogi) végzettség és a megyei szolgálat. Az úrbéri viszony rendezése nem érintette Krasznay családját és környezetét, legalábbis a visszaemlékezés nem említi ezt. Ez a tény magyarázhatja Krasznay egészséges viszonyát a parasztfiúkhoz (együtt játszott velük gyerekként), de ez okozhatja nagyfokú közömbösségét a társadalmi változással, a „forradalmi" átalakulással szemben. 1848—49 szemében szabadságharc az idegen elnyomással szemben, a későbbiekben is legnagyobb kérdése a közigazgatásban megnyilvánuló idegen uralom. Szabadságeszméje szinte csak a bevezető oldalak patetikus és kicsit fellengzős soraiban fogalmazódik meg, az inkább egy nemesi hagyományhoz köthető, nem pedig polgári eszme. Krasznay „naivul" vesz részt a szabadságharcban. Egykori egri barátaival összetalálkozván Mezőkövesdnél, a Szihalom felé vezető útnál lévő keresztnél, azt írja emlékezésében: „aztán elbeszélték, hogy ők azért hordanak veres tollat, pántlikát, mert ők, t. i. a Klapka serege republikánusok, a Görgey serege pedig monarchista, azok fehér tollat viselnek, hát mi ilyenről nem tudtunk semmit, csak azt tudtuk, hogy a kutya német megtámadta a Hazánkat, azt védenünk kell, elakarja rabolni nemzetünk szabadságát, azt nem szabad engednünk utolsó leheletünkig..." 1848 előtti politikai élményei sern mutatnak más képet: Lőcsén a magyarosodó német polgárral találkozik, elmeséli az 1846. évi szatmári követválaszlás verekedéseit, ezekhez az átélt dolgokhoz mintegy függelékként sorolja fel utólagosan a reformkor politikai harcait. A későbbiekben, a „kurta 48" idején Krasznay tekintélyesebb társait követi, politikai elve ekkor már a hűség negyvennyolchoz. Az iskola szerepéről már beszéltünk, amikor társadalmi identitásáról volt szó. Családja egyértelműen a hivatásszerűen szolgálatot vállaló nemességhez tartozott, s maga is ezt az utat követte, amit a szabadságharc és az elnyomás korszaka megszakított. Iskolázottsága ellenére nern fedezhető fel különösebb érdeklődés benne a szellemi javak iránt. A gimnázium elvégzésével megszerezte latinos műveltsége alapjait. Apja kívánságára Lőcsén tanul, hogy német és szlovák nyelvben is jártasságot szerezzen. Német nyelvtudása erősen gyakorlati, szóbeli lehetett, mert naplójában a német neveket fonetikusan rögzítette. Krasznay iskoláztatása során tapasztalatot nyer az ország soknemzetiségű összetételéről és társadalmi sokszínűségéről. Szabolcsi és falusi birtokos létére otthonosan mozog más közegben is. Ez talán nem jellemző valamennyi földijére és osztályos társára, a szabadságharc sorári gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem feltételezik róla a német vagy más nyelv ismeretét. Láthatóan van benne elfogultság az alföldi, szabolcsi magyar fiúk iránt, de igazán előítéletesen talán egyedül a román újoncokról ír. Külön kérdés a zsidósághoz való viszonyulása. Takács Péter sorbaveszi a napló zsidóellenes kijelentéseit és antiszemitizmusról ír. Az 1850-es években is találunk elfogultnak tekinthetőmegjegyzéseket (pl. zsidó kémek), mégis ennél lényegesebb az a néhány történet, amit elbeszél, s amelyek jobban világítják meg sajátmaga és családja kapcsolatait. 1849 októberében, hazatérőben Komáromból Rakamazon ismerős kocsmárossal (egykori kemeesei bérlővel) találkozik. Róla írja: „két leánykája az én Eliz húgommal a falusi iskolába járt, és dacára hogy izraeliták voltak, nővéremhez játszogatni eljártak, midőn iskolai szünidők alatt hon voltam, én is részt vettem a játékban"... A nagyleánnyá serdült Fischer Régi felismeri, a nyakába ugrik. „Elbeszélte, hogy pár nappal az előtt találkozott Nyíregyházán Elizkével, az ő gyermekkori barátnőjével, és panaszolta, hogy már minden kemeesei fiuk haza kerültek egy pár elveszett kivételével, csak az ő két testvérje van oda..." Fischer Régi megadja Krasznay Péternek a
