Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

bíró Aranyosy öreg kapitányunk rendes szakácsnők tartása melett egészen kifogástalan ellátást rendezett, a melyei Klapka tábornok és Kászony hadtest parancsnok is megvoltak elégedve, a kikhez egypárszor ebédre szerencsénk voit. S minthogy a tábor helyünkhöz pár lépésnyire feküdi, a hozzá járás kényelmes vőlt, hát bizony megtörtént, bog)' egyik másik borkedvellőcziniboránál, mint Jámy [Jáimy ] János főhadnagy és Dr.Lővi orvosnál ott érte a reggeli a vacsorát. Augusztus hó 1-én azonban éjjeli 1-2 óra tájban nagyobb podgyászunk hátra hagyásával Rakovszky vezénylete alatt három zászlóalyai átmentünk a Dunán, helyünkbe két másik zászlóaly az Ó várból vonult ki és ment tul a Dunára, mi pedig azok elhaladtával a Vár és város közötti téren át vonulva a Vágduna hídján ki mentünk, a 48-ik zászlóalyai a Duna mentén Izsáig hatoltunk, a hová éppen viradatkor érvén, ellenséget nem találtunk. A Donmiguel zászlóaly és a 25-ik Hetény és 0. Gyalla felé haladt előre. Mi azután Izsáról Kurta keszinek fordultunk, a hová az előcsapatot képező félszázadot csatáriánczba én vezényeltem, mire azonban a községhez közeledtünk, az ott vőlt két század és az Izsáról oda vonult másik kél század gyalogság Hetény felé nagy sebességgel elhúzódott. En éppen utánuk nyomulásra bíztattam a legénységet, a midőn hátulról takarodó dobjel adatván, éppen a falu végénél meg állottunk, hová a községből egy magass szőke fiatalos arczu uri ember kiérkezvén bemutatkozott, hogy ő Konkolyi Tege Miklós ottani földbirtokos és előadta, hogy a nálla szálasok osztrák őrnagy már tegnap estvére tudta, hogy támadás lesz, egyszersmind parancsot kapott, hogy támadás esetén azonnal elvonuljon 0 Gyalla felé, éppen azért vonta be Izsáról még este az ott lévő századokat, hogy éjjel meg ne lepjék a Magyarok, a mit meg értvén az oda érkezett Alezredes, nagyon csodálkozott felette, holott ő maga is csak esteli 8 óra tájba tudta meg a tervet Asckerman [8] Ezredestül, ki azt vele mint titkos dolgot személyesen szóval tudatta és azt, kogy azt neki kell végre hajtani. A közben Hetény felől egy pár sortűz halattszott, majd vagy három ágyú lövés, azután minden csendes lett. Mi azonban csatárlánczunkat megerősítve sebes léptekkel haladtunk Hetény fele, ahol megérkezésünk alkalmával a Kurtakesziből oda menekült, de az ottaniak által bennem várt németekből mintegy 50-60 db-ot a mieink, t.i. a 25-ik zászlóaly által elfogva találtunk, a többiek Lándor puszta nyárfás ligetein keresztül a Csalóközbe menekültek. Ezen az oldalon többé ellenség nem lévén estére visza mentünk táborunkba és az utána következő napol nyugodtan ott pihentük keresztül. Rá következő éjjel már előbb útnak eredtünk. Ugyanis: Éjjeli 1 óra tályon telyesen felkészülve megindultunk a Duna jobb partján a Csillag sáncztól Oszőny felé, s csendesen haladtunk Ráezalmásig. Ide már, a mint később kitűnt, egész hadosztályai indultunk, de abból az 52. és 56-ik zászlóalyak, egy divizió Vürtemberg huszár és másfél üteg ágyú O.Szőnynél hátra maradtak. A üonmiguelek hátvédül lettek Szőny és Almás közt felálítva, a 25-ik zászlóaly képezte az előcsapatot, mely is Almáson innen az ellenség előőrseire még sötét kajnalban reá bukkanván, azt azonnal megtámadta és viszavetette, azután Asckerman Ezredes bíztatására a faluba rohant, hol azonban puska tűzzel és kártátsal fogadtatván, az utzáról a házak közzé húzódott, a honan nem vőlt többé előre bíztatható anyival is inkább, mivel közülük sokan sebesültek, még az Őrnagy is sebet kapott, erre Ascherman visza nyargalt és kiáltotta, hogy a Donmiguelek jöjjenek előre, de Rakovszky már akor a 48ik zászlóalyat három felé osztva az első második századot az utzán, a 3- és 4-iket a Duna parton, az 5-6-ikat a szökős hegyen küldötte előre. A Duna parton én, a Közép utzán Jármy Ferencz hadnagy, a hegyen Boresik főhadnagy vezettük az előcsapatokat. Már akkor szürkület lévén csakhamar keresztül hatoltunk mondhatni veszteség nélkül a falun. Az ellenség a közeli Neszmélybe retirait, a midőn a falu végén kihatoltam embereimet bíztatva, hogy velük Neszmély felé rohanjanak, hátra nézek, meglepetve látom, hogy alig van velem 8-10 ember, a közt is egy Horváth Ignáez nevű 25-ik zászlóaljbeli főhadnagy és ugyan onet Bodonyi őrmester, kit mint