Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

megérkezvén átvette a parancsnokságot és még az napon visza vezetett Szóinokig, másnap pedig mégsem állott Mezőtúr és Karczagig; a hol azután csendesen megpihentünk és nyugodtan olvastuk az ujjságokből, hogy Síik Német tábornok nagy erővel szorongatja Klapkát Tarczalnál, sőt a tarczali csata ágyú dörejét halottuk is Karczagon és bizony mondom, hogy vágytunk volna segítségére menni társainknak, kivált mi Szabolcsi fiuk, a kiknek megyénk határán folytak ezek a kétséges kimenetelű harezok; hiszen Karczagről forsírozott menetellel két nap alatt Tokajba juthattunk volna, anyival inkább, mivel az állandó erős téli időjárás folytán minden rétek, folyamok fenékre fagyva lévén, nyíl egyenes vonalban akadálytalanul lehetett volna Csegén, Polgáron át Dadára, s ott a Tiszán is telyesen járható jégen átkelve Tarczalhoz felvonulni, hol a Sulczig seregével 13 ezerre szaporodott Síik hadseregét a Zombori előhegyen át Kereszturba hátba támadni és mint olyat a melyet Klapka alig hat ezernyi seregével fényesen visza vert, egyesült erővel megsemíteni és Kassa felé hajtva a bányavárosok felől arra jövő Görgey markába hajtani. De hát Dembinszky igen kényelmes szállásra lévén szert Kisujjszálláson jónak látta ott pihentetni öreg tagjait, az ország gyűlésen pedig azon harczolt a két párt, hogy milyen kormányformát állítsanak fel, köztársaságot é vagy monarchiát, nem akadt egy harmadik párt, a melyik arra figyelmeztette volna a két pártot, hogy jobb lesz előbb megverni, kiűzni a haza ellenségeit és aztán tanakodni a kormány további teendőiről, az az előbb megfogni a verebet és azután koppasztani. De térjünk visza Komáromba, a hol a Julius 2-ik és 11. közötti időt mindenik fél a csaták által szenvedett veszlességek kipótlására fordította. Zászlőalyunk kapott a Dunán gőzhajón felszállított oláh ujjonczokból 62 darabot, azon kívül a Tőthmegyeren Cholerába elhalt tisztek helyei üresedésbe lévén, továbá két főhadnagyunk Kralovánszky László és Fényes László az 52-ik zászlóalyhoz szükségelt századosi állásokra pályázván oda ki lettek nevezve, a zászlóalynál kellő műveltség és qualifieatióval bíró altisztek kevesen lévén, ajánlatomra Rakovszky három szabolcsi fiút neveztetett ki és hozott által hadnagyokul más zászlőalyaktól, ugy mint Kövér István bogdányi és Igaz Samu dadái fiukat a 10-ik zászlőaly azorr századából, mely a Győr - Ihászi csatánál zászlóalyától elszakadt és még a Komárom alatti táborban tanyázott és Lipthay Endre karászi fiút a 25-ik zászlóalytól, ki a Zsigárdi csata után Pilisy kapitánnyal a Vágdunán át úszott és visza is úszott, de Pilissyt ezért vád aláhelyezték és őt tanuként halgatván ki, Pilissyt terhelői eg valóit, s azért a Pilisy pártfelei őt üldözték és szekírozták, pedig egészen igaztalanul, majd ez az eset utóbb fog a maga helyén előfordulni. Az oláh ujjonczokkal sok bajunk volt, különben is igen buta Mócz gyerekek voltak, Kraszna és Zaránd megyékből, csak kettő tudott valamit magyarul. Szerencsére volt a zászlóalynál egy Eazikas nevű főhadnagy, a ki jól beszélte az Oláh nyelvet, annak azután nyakába sózta az ujj őrnagy Mikecz Tamás az [5] oláhokat, kinek kínlódását mi többiek jó ízűen nevettük. Az volt a legmulatságosabb, a midőn a szegény öreg Fazikas hoszadalnras magyarázatok után, a melynek illustratiőjául a megszontyolodott arczu oláh gyerekeket mérgesen ösze visza rángatta, a gyilkolás minden nemével, a mit csak kardal véghez vinni lehet, fenyegette, akkor a nagy expectoratió végeztével kijeb vonult a front elé és harsány hangon féljobbot kiáltott, erre a legénységnek körülbeiől fele szemközt, másik fele háttal fordult egymásnak és a hoszu diktió által kellőleg utasítva lévén, a szembe fordultak költsönösen szembe köpték egymást, a mi benünket néző publikumot óriási hahotára fakasztott, Fazikast azonban anyira dühbe hozta, hogy előbb kezdte a balra fordultakat oruknál fogva jobra forgatni, de mivel minden második roszul vőlt fordulva, csakhamar beleunt és a mi kaczajunk által is ingereltetvén a kardját előbb földhöz vágta, azután azt felvévén a tokjába szúrta és kijelentette, hogy az Istennek se bajlódik tovább velük, s azzal otthagyta őket a faképnél. Ugy segítettünk azután szegény Fazikasnak, hogy a Rumurryait felosztván a századokba és egyenként a magyar fiuk közzé beállítván, az ügyesebb magyar- fiuk