Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
által vezetettük, a két magyarul tudó és némi iskolai képzetséggel is bíró oláh fiukat káplárrá tettük, s így lassanként kezdettek aszimilálódni, Fazikas azonban minden nap iskolázta őket, de nem sokra ment velük. így teltek a napok részünkről, míg az ellenség azonban nem maradt tétlenül, hanem kiterjesztette seregét Nagy Igmándon és Mocsári át a Rácz Almás felett emelkedő magaslatokra is, ugy hogy a midőn Julius 11-én egy általános támadással ujjból megkisírlette Görgey magát keresztül vágni az ellenségen, vagy is megverni és visza vonulásra kényszeríteni a sokkal nagyobb számúnak bizonyult Osztrák sereget, már akkor 0 Szőnyen lulra is ki kellett a balszámyunkat nyújtani és így az ellenségnek az ácsi erdőben időközben emelt sánezait egész napi többszörös támadásokkal sem sikerüli bevenni, nem jutott annyi erő e pontra, a menyi ehez szükséges lett volna. Sőt egy ízben a 48-ik zászlóaly a Dunához közelebb eső két Reduttól elfoglalt, azonban a vele egy vonalban küzdő zászlóaljak az ellen heves kartács tüzétől megretirálván azon vettük észre magunkat, hogy az ácsi erdőben egyedül maradtunk, hol az ellenség által minden oldalról körülvétetvén csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült magunkat a minden oldalról reánk törő ellenségen keresztül vágni és az erdőből az árkon és az ujj szőnyi szöllők közt elterülő cserjésig visza húzódni, hol Rakovszky osztály parancsnokunk közzénk érkezvén, a midőn a zászlóalyat rendbe szedni és egy ujjabb támadás megkisírlésére elővezetni akarta, azon vettük észre, hogy a Duna alacsony partja alatt már az ellenség rajtunk tul haladt és hátulról kezdett reánk lövöldözni, sőt a másik oldalról is kezdett az ellen bennünket tul szárnyalni és a visza vonulási utunkat is elfoglalni. Minthogy Rakovszky átlátta, hogy a visza vonulásban lévő seregünktől telyesen elvágva magunkra maradtunk, a támadással felhagyott és Böszörményit századjával visza fordította, hogy a benünket már telyesen körül fogó ellenségen utat törjön, mi többiek pedig egy tágas kört képezve vonultunk lépésről lépésre folyton csatározva visza, az ellenség folytonos tüzelése között, mely az erdőszélben felállított ágyúiból kártácscsal is lőtt benünket. Már Mikecz Tamás helyetes őrnagy és Krasznay Gábor százados is kártátstól sebesültek, igen sok embert veszítettünk, sőt egy' alkalommal egy sűrű cserjés mögül előrohanó Német gyalogság a Zászlónkat is megragadta, a zászló tartót, Sorky Károlyt ezombján megszúrták, de az nem engedte a nyelét kezéből, már a takaróját is letépték, mire Jármy János főhadnagy segélyére sietett egy néhány legénnyel és a németeket megkergetvén, a zászlót viszavették, a zászló tartót pedig egy legény a hátán czepelte visza. Míg azután a Szőnyi szőlők árkait elérvén olt frontot csináltunk és fedett helyünk levén és a szőlőkertek külső oldalánál felvonult egy három fontos üteg is segítségünkre lévén, az ellen elŐnyomulását megállítottuk, de az idő este felé közeledvén, mindkét fél felhagyott a további csatározással. A nagy területen folyt csata már előbb minden ponton elcsendesedett a nélkül, hogy a győzelem eldőlt volna. Annyi bizonyos, hogy az ellenséges haderőt határozottan megverni nem sikerült, mégis mintegy 7 1500 ember vesztességgel záródott az ütközet halottakban és sebesüllekben, hogy az ellenség szintén sokat veszíthetett, abból vóll. látható, mivel magának több napi pihenést engedett. Julius 12-én Görgey 30000-nyi sereggel, jelesül a Leiningen alatti 1 Il-ik, Nagy Sándor alatti í-sőés Pöltemberg alatti IV-ik hadtestekkel Komáromnál átszállott a Dunán és annak bal partján nyomult Yáez felé. A I l-ik ós \ Il-ik hadtesteket pedig Klapka főparancsnoksága alatt Komáromban hagyta, mintegy 18-20 ezer embert, melyhez a Komárom városi és Győr, Pozsony vidékéről oda szorult fegyverfogható nemzetőrségei hozzá számítva az őszes Komáromnál lévő sereg 24 ezerre tehető volt. Hogy Görgey mily viszontagságok, küzdelmek között, verte magát az ország szélességén keresztül Debreczenig, onnét délnek Aradig, azt feljegyezte a történet író. Mi azonban arról sokáig semmi hírt nem halottunk, hanem hozzá láttunk a Komárommal átellenben a Duna jobb partján a Monostorhegyi sánczoktől a Csillag sánczig félkörben épült 7 rendbeli sánczolások megerősítéséhez és azoknak futó árkokkali öszeköttetése létesítéséhez,
