Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

süteményt hozatott, a pap pedig borért akart menni, de mivel igen meleg időben jó hoszu gyaloglást tevén el voltam melegedve, vizet pedig időközben nem örömest ittam, arra kértem, hogy bor helyett adasson egy pohár hideg tejet, sőt ha lenne egy tányér aludttejet, a mit azonnal megkaptam, és az nekem elfelejthetlenül jól esett. Még egy pár perczig beszélgetvén, a közben észrevettem, hogy a szomszédos ház alsó végének felénk néző szegletétől egy feltűnően szép, mondhatni gyermek leány arcz ki-ki bukkan, de valahányszor odatekintek, mindég behúzódik, mire én lehajtva arczomat, lopvást nézdeltem felé, s így sikerült jól szemügyre vennem, hogy az egy rendkívül szép aranyhajú, égszínkék szemű, serdülőkorban lévő lean) ka, s hirtelen felugorva oda köszöntem neki, mire végképpen elhúzódott, én pedig ezen elbúsulva, visza mentem a zászlóalyhoz. A pap megnevezte azután, hogy az az igen szép gyermek a Rektor leánya, Sárkány Juliskának hívják, majd ha beszállásolunk megismertet vele. A mint kiérkeztem a zászlóalyhoz, jött a Vág felől vágtatva egy lovas, a zászlőaly segédt isztje vőlt, s jelentette a parancsnoknak, hogy az őrnagy parancsolja, hogy egy század azonnal induljon előre, melynek fele jobra a Bábi pusztára, másik fele a negyedi akiokhoz megyén tiszti 194] posztra, a 4. század pedig beszállásol a faluba. A mi azonnal foganatba is vétetett, az őrnagy az uradalmi gazdatiszthez szállásoltatván és a zászló odavitetvén, én mint helyettes Zászlós az azzal átellenben lakó Paphoz jutottam és még az nap megismerkedtem a gyönyörű Juliskával és meg is ígértem neki, hogy a közelebbi Vasárnap délutánra egy olyan kalákának nevezett tánczmulatságot rendezek. Másnap azonban be rukkolt a rendes Zászlós és átvette a zászlót, nekem pedig a kedves szállásról a szakaszom körébe kellett visza mennem és még aznap délután az előőrs égen lévők felváltására a jó távol lévő negyedi akiokhoz ki kellett marsírozni, a hol azután a helyett, hogy a szép kis Juliskával mulattam volna, a Negyeden lévő németekkel a Vágón keresztül lövöldöztünk egymásra, de mivel a Vág töltése és az azon belől lévő ősi fűzfa derekak kellő fedezetül szolgáltak, sikertelenül; itt történt velem, hogy a mint a töltés külső oldalánál lévő hordónyi vastagságú fűzfa derekához támaszkodva, az előttem a töltés oldalán heverésző társaimmal tréfáikóznék, a túlsó partról, mégpedig a falu felső végén levő borzas derekú nyárfáról a gaj közül egy füst gomoly vetődött ki, s mire dördülés hangja odaért, abban a perezben a puska golyó közvetlen a bal fülem mellett vágódott be a fa odvas derekába, de egyidejűleg a balfülemen is sérelmes ütődést éreztem. Én látva, hogy a lövés honnét jött, a töltés oldalon lévő őröket biztattam, hogy lőjenek a fa derekához, hol a füst gomoly látszik, mire a feljebb állóknak a lövés helye közelebb esvén, több lövést intéztek oda, melyek közül, hogy egyik talált, ónét gyanítottuk, mivel a lövés után az ellen eljajdult és a közelebb lévők látták őt lepotyani a töltésen túlra. Az én fülemet azonban nem tudom a golyó sodrottá é vagy a faderekba rézsútosan csapódó golyó által kiütött kéreg darab ülhette meg, csakhogy az erősen sajgott és másnap reggelre már alsó széle feldagadt és kék szederjes színt mutatott. Minélfogva az előőrsi szolgálattól felmentetvén, visza mentem Soókra, a hol az orvos fülem daganatját kivágta és az abba gyülemlett vért kinyomta, kitisztította és a sebet tépessél és tapasszal beragasztotta, mitől a fájdalma majdnem teljesen elmúlt. Minthogy a századom szolgálaton kint maradt még aznap estig, elmentem a papot meglátogatni, honnét délfelé a Rektoroknál is átnéztem, a hol a szép Juliska látható örömmel fogadott, mint monda, azt hitte, hogy nagyobb sebet kaptam és a miatt a vasárnapra ígért tánczmulatságot nem rendezhetem. Ugy azután délután az őrnagyi irodába mentem a végett, hogy arra engedélyt eszközöljek. Helyiségül a pap az udvarát engete át s így az másnap már vasárnap lévén, délutáni templom után tényleg meg is tartatott, nagy örömére a községbeli szép és nem szép lyányoknak és aszonyoknak, mert bizony jutott ott tánezos még a vén aszonyoknak is. A bál királynője minden esetre a szép Rector Juliska volt, a ki fáradhatlanul tánezolt, egymás kezéből kapkodtuk őt diák féle altisztek, a kiknek nagy része szerelmes lett bele, a kis angyal azonban nem látszott senkit megkülönböz-